Régóta gondolkodom ezen, és most ez a blog is megerősített benne.
Minimalista szó jelentése: “A minimalizmus több modern művészeti irányzat (zenei, építészeti, formatervezési, egyéb) összefoglaló neve, amik közös jellemzője, hogy a lehető legkevesebb eszköz és anyaghasználattal igyekeznek létrehozni.”
Ez ideáig ok is, de ha nincsenek tárgyak, akkor mi van? Itt a szerző kicsit kifejtette: http://minimalistavagyok.cafeblog.hu/2016/04/26/ha-nincsenek-targyak-akkor-mi-van-helyette
Hát igen, emberi kapcsolatok, emberi kapcsolatok hátán:) A tökéletes extrovertáltaknak való világ. Ahol ők abszolút feltöltődhetnek.
Én vállalom, hogy nagyon szeretek sok sok tárgyat. Már csak ezt a számítógépet amiről írok, villámgyors SSD memóriával, az utolsó ikonig úgy elrendezve, hogy a hatékonyságot szolgálja.
Szeretek sok régi tárgyat, amik szép emlékeket rejtenek, amik egy letünt korra, emberekre emlékeztetnek. Ők már nem térhetnek vissza. Megőrízték a tárgyak az egész érzést.
Szeretem a földet, a kertet, növényeket, mindent ami fából van. Szeretem a garázst, az autót, a műhelyet.
A hasznos és a dekoratív öltözéket, design tárgyakat. Mindent ami évek óta velem van és megkönnyíti az életemet.
Abban egyetértek, hogy a fölösleges dolgok kidobása abszolút hasznos! Amit nem tudunk felhasználni később sem a céljainkra, az megy a levesbe. De ilyen alapon egy régi rozsdás drót, amiben benne van még az anyag, teljesen hasznos lehet. Mert venni egy újat az idő, és pénz. Nem beszélve arról, hogy a drót kibírt 50 évet, akkor simán lehet jobb minőségű mint az új..
Aminek nem lehet később sem célja, azt ki kell lökni, ez így van.
Én úgy tapasztaltam, hogy kell legyenek részek az egész házban is, amik tárolásra valók. Hamar odapakoljuk amit kell pl. számlák, újságok, olyan dolgok amikkel nem tudjuk mit akarunk kezdeni még, olyan dolgok amik szem előtt kell legyenek stb. Ezen a helyen igenis nagy rumli van. Ha nincs ilyen rész, akkor csak állandó pakolás és takarítás van, vagy pedig sok dolgot felejtünk el.
Ismerek több olyan embert akiknek évtizedek óta kb. így telik a napja: pakolás, főzés, pakolás, mosás, pakolás. Minek rakjam el azt, amit később előveszek újra? Az esetek nagy százalékánál semmi értelme nincs. Csak fontos órák telnek el az életünkből. Számomra elképesztő, hogy valaki 1000 meg 1000-szer végezzen el egy feladatot, és soha ne gondolkozzon el azon: hogy csinálhatnám ezt jobban is?
Olyan részek is kell legyenek a házban, irodában, mindenhol, ahol abszolút rend kell uralkodik. Pl. egy ügyvédnek/orvosnak/igazgatónak az asztala. Eleve egy presztízst sugároz az egész. És sokkal hatékonyabb tud dolgozni, alkotni is. Ha nem így van, akkor meg kb. az ellentétét sugározza az ügyfeleknek. Rendezetlen összevissza ember, aki ilyen igénytelen az egész életében.
Persze emberi kapcsolatok is nagyon fontosak, és akármennyire jó egyedül, szükségesek azok is, csak különböző mértékben.
De hát attól szép a világ, hogy nem vagyunk egyformák.