Itt találtam a cikket.
Érdekes kis válagotás.
Hát azért ha tele a busz, az nem túl nagy gond. Pláne annak aki sokat buszozik. Ha tele van ismerősökkel, akik mind beszélgetni akarnak a semmiről, az már lehet : )
És a liftezést is ki lehet bírni, mivel ilyenkor mások is csak néznek előre a semmibe.
Ti hogyan látjátok?
Ugye azt mondhatjuk, hogy egy beszélgetéshez és a közös tevékenységekhez is, két ember aktív részvétele szükséges. Ez igaz is, viszont ismerkedés során a férfi kell irányítson. Nem várhatjuk el egy lánytól, hogy majd ő hozzon elő szuper témákat, meg programokat. Mert neki (plane ha nagyon szép) vannak még lehetőségei, és köztük biztos akad olyan, akivel nem unatkozik egy percet sem.
Miből eredhet az unalom?
Mivel mi introvertáltak vagyunk, ezért azt lehet mondani, hogy a beszélgetéseknek van egy ideje, utána lassan ki fog merülni. Tehát csak erre nem lehet építeni.
Főként ez is eredhet feszültségből, ha nem vagyunk megszokva a helyzettel, rég voltunk hasonló szituációban és nem tudjuk mit kell mondani, csinálni.
Figyelem is nagyon fontos, könnyen lehet, hogy mi jól érezzük magunkat, de ő kevésbé, mert más az érdeklődési köre.
Ezenkívül persze, az is okozhatja ha csak pusztán túl kevés információ van a másik félről, és nem tudjuk mi az ami unalmat és mi az ami izgalmat vált ki nála.
Itt a megelőzésre, megint csak az online beszélgetéseket tudom ajánlani. Miközben a lány szörfözget a facebookon, néz még pár oldalt, és közben válaszol, szinte nem is tud unatkozni.
Ha mindég a saját dolgaidról akarsz beszélni, az is gond. Nemrég mesélte egy lány, hogy volt egy randin, és a pasi állandóan kérdezte tőle, hogy tetszik ez a kocsi, tetszik ez a másik? Persze hogy nem érdekelte.
Mit tehetünk?
Változatos programokat kell találni. Olyanokat, ami mindkettőtök számára érdekes. Ezt már ki lehet puhatolózni az elején, hogy hova szeret menni, mit csinál szabadidőben, közös helyeket, ahol nem voltatok együtt még. Sporttal kapcsolatos tevékenységekben, szinte nem is lehet unatkozni.
Beszédnél itt említettem pár témát, ezen kívül pedig kell tudjál mesélni a dolgaidról, úgy hogy érdekes is legyen. Eleve arról, hogy miből áll az életed, mit tervezel a jövőben. Ezek kicsit lerágott csontok, de hidd el, fontos egy nőnek. Ő is kell meséljen rólad a szüleinek, ismerősöknek. És ott nem szívesen mondja, hogy kedves srác, de még nem tudja mit akar kezdeni magával.
Pár tényező, ami az unalom ellentéte is lehet:
-Érintések - ha sokszor érinted meg és ezt kedveli, akkor nagyon kellemesen érezheti magát. És persze te is. Ilyenkor komfortosabb az egész szituáció és lehet ő vet fel sok új témát, ötletet.
-Szexualitás - szexről való beszéd, utalás, bármilyen kifejeződése, az minden csak nem unalom. Ha jókor, megfelelő módon csinálod, akkor a vonzalmat is nagyon meg tudja növelni.
-Viccelődés, csipkelődés – érdemes ellesni pár dolgot a Kaliforgia című sorozatból. Hank Moodi mondta egyszer egy 40 körüli nőnek: Imádom a mifeleket, kezdődő menopauza, logo mell, szarkalábak mindenhol, imádom! Ehhez hasonlókat ha mondasz, lehet felnevet, megüt játékosan, ő is visszamond valamit. Így megy ez két ember között, akik régóta ismerik egymást. Azért túlzásokba nem kell esni persze.
Lényegében ezeket a felsorolt dolgokat variálja, minden nőknél népszerű pasi. Az összesből be kell gyakorolni párat, ami bármikor működhet, és aztán már jönnek spontán módon is.
Vannak az életben bizonyos szerepek. Mint pl anyai, apai, gyerek, ifjú stb. Fontos látni, hogy ezek a szerepek nem társadalmiak, genetikaiak, vagy szóhasználattól függőek, hanem sokkal inkább a tettektől!
Épp ezért lehetnek jobb szülők, akik örökbe fogadnak valakit, és lehetnek rosszabbak a biológiaiak akár.
A szülői szerepnek a legfőbb, a támogatás. A szeretetet sokan nem tudják kimutatni, lehet ők sem tanulták meg otthon, de alapvetően meg kell nyilvánuljon valahol az, hogy támogatják a gyerekeiket. Akár anyagilag, akár szavakkal, tettekkel, védelmezéssel.
Alap esetben, nekik is érdekük kell legyen, hogy sikereket érjen el az utódjuk. Ha ez nem jelenik meg, akkor ott valami gond van. Amiért persze a gyerek is lehet a hibás, de most arról az esetről beszélünk, amikor neki, csak annyi a hibája, hogy a világra jött.
Egy anyától pl. a feltétel nélküli szeretet a “normális”. Vagyis ha a fia, még ha súlyos bűntényt is követ el és ő elítéli, de akkor is szeretni fogja.
Gyerek szerepe pedig, hogy kisebb korában segít amiben tud. Amikor idősebbek a szülők, akkor szinten meghálálja a sok gondoskodást, ami még örömet is jelent neki, mivel olyan jó a kapcsolatuk. Ez lenne a szokványos, ideális eset.
Ilyenkor semmi ok arra, hogy a gyerek, a szerepe szerint viselkedjen. Sőt, ez árt a legtöbbet. Egy olyan hajó után futni, amit lehet, sosem érhetünk el.
Meg kell beszélni a dolgokat ha lehet. Erre egy jó kommunikációs módszer van a Szavak ablakok vagy falak című könyvben.
Ha nem segít már a beszéd, akkor én azt mondom, az élet rövid, és nem viszonyulhatunk úgy valakihez, hogy ő ezt kihasználja.
A helyzettől függően kell reagálni. Ha semlegesen viszonyul hozzánk, akkor ezt kell viszonozni.
Pszichológusok még azt tanácsolják, hogy ilyenkor ne nevezzük az anyát anyának, vagy apát apának, mert akkor csak olyan érzelmeket társítunk hozzájuk, amiket soha nem fogunk megkapni, és ezzel végső soron magunknak ártunk.
Ha pedig a szülő, ok nélkül bánt, akkor valamilyen formában, ezt kezelni kell! Pláne amikor sok sok órát kell egy kis házban együtt tölteni vele. Az nem megoldás, hogy semmit nem teszünk azért, mert rokoni szálak fűznek hozzá..Ne legyünk annyira jók.
Igenis ha csipkelődik, meg kell tudjuk védeni magunkat. Ha szándékosan olyannal támad, ami nekünk fáj, akkor kell találni választ, ami neki fáj. Barbara Berckhan Verbális önvédelem című könyve is adhat pár ötletet.
Jobb lenne persze, megbeszélni és tisztázni normál hangnemben mindent, de sajnos sok esetben nincs kivel beszélni.
Ha pedig fizikailag bántalmaz ok nélkül, akkor a hatóságokhoz kell fordulni. Van, hogy ők sem tudnak segíteni, ilyenkor a kezünkbe kell venni az ügyet! Mert az életben számos olyan alkalom lesz, amikor meg kell védeni magunkat, és nincs kihez menni, hogy segítsen! Van elég önvédelmi és küzdősport video a youtube-on.
Minden eltűrt fiatalkori bántalmazás, erősen kihatással van a hátralevő életünkre. Ezt helyrehozni pedig, sok esetben iszonyú munka, és anyagi költségek. Ezt bizony mérlegelni kell.
Nem beszélve arról, hogy a szülő nagyrészt, azért viselkedik így, mert nem tisztel. Nem tud tisztelni, ha mindég csak helyeselünk, vagy visszavonulunk. Tehát ha valamilyen úton módon, a tiszteletét kivívjuk, akkor sokkal több esély van, hogy kialakul egyfajta normál kapcsolat, végső soron szeretet, támogatás.
Az önmagában kevés, ha lerakunk valamit az asztalra, eredményeket érünk el. Ez csak akkor segítene, ha alapvetően támogatva tekint ránk, és örül a sikereinknek.
Miután már kivívtuk a tiszteletét, így vagy úgy, és utána érünk el sikereket, akkor akár példaként is felfoghatja. Ez sokkal reálisabb út.
Még valami: ilyenkor, nem jó tanácsot kérni olyanoktól, akik harmonikus családban élnek. Mert általában nem tudják reálisan felfogni mi történik. Milyen az, amikor valakinek szeretnie kéne, de helyette a legnagyobb ellenségként viselkedik.
Szóval ne engedjük meg, senkinek, hogy tiszteletlenül bánjon velünk! Akármilyen rokoni szálak is fűznek hozzá.
Szia! Inkább úgy mondanám, introvertált vagyok. Szóban nehezen tudom kifejezni magam, ha van rá mód, inkább írásban kommunikálok. Amennyire tudom, kerülöm az embereket, így nincs is túl sok ismerősöm, barátom meg még kevesebb.
Egyszer régen vettem egy makettet, csak úgy kíváncsiságból. Megtetszett, órákra le tudott kötni az apró darabkák festése, ragasztása. Vettem még egyet. Aztán sokat. Közben szép lassan feltűnt, hogy ha félretettem, és emberek közé mentem, akkor nem éreztem olyan jól magam. Hiányzott az egyedüllét, hogy senki ne legyen a közelemben, az valahogy megnyugtató volt.
Ilyen hobbi az autóvezetés is. Később meg a tuningolás, versenyzés. Teljesen el tudok mélyülni a szerelésbe, vezetésbe. De utána az emberekkel való kommunikáció már nehezebben megy.
Azt nem mondom, hogy jobb vagyok másoknál, inkább úgy, hogy másban vagyok jó. Ha órákig kell piszmogni egy gépbeállítással, vagy csak egész nap egyedül dolgozni, az nekem teljesen természetes, még élvezem is. Mások a csapatmunkát, a nyüzsgést élvezik...
Hátrány? Egyértelműen a kommunikáció. Legyen az egy banki ügyintézés, felhívni a szolgáltatót, vagy csak elmodani a panaszokat egy ismeretlen orvosnak... Néha belefutok olyan türelmes, megértő emberekbe, akik veszik a lapot, és elkezdenek kérdezni, amikor látják, hogy kínlódok. De sajnos nem ez a jellemző.
A családban igazából csak anyummal vannak félreértések, ő valamiért meg van győződve arról, hogy csak a családdal vagyok ilyen ellenséges, mindenki mással beszélgetek. Már annyiszor megfogadtam, hogy egyszer leülök, és leírok neki mindent, de nem igazán tudom, hogy kezdjek hozzá.
Egyszer-kétszer már eljutottunk arra a pontra, hogy na talán most kezdi kapisgálni, de akkor meg jön a kismillió kérdésével, ami meg úgy néz ki nála, hogy ülünk, és beszélgetünk. Egyébként se nagyon megy, így meg főleg. 2 percig ülök, és ha nem csinálhatok közben valamit, elkezd végtelen mennyiségű gondolat kavarogni a fejemben, és megőrülök, hogy nem tudom leállítani. Ha csinálok valamit, akkor meg olyan szinten rá tudok kattanni, hogy a külvilág megszűnik, na így meg aztán főleg problémás a kommunikáció:)
Jelenleg technikus vagyok egy külföldi cég magyar üzemében. Mostani beosztásom pont nekem való, egész nap szerelhetek, többnyire egyedül:-) Elő is akartak léptetni, de túl sok megbeszéléssel és telefonálgatással járt volna, az meg nem megy.
Műszaki dolgok nagyon mennek, csak ránézek egy gépre, és valahogy egyből átlátom a működését, és hogy hogy lehet szétszedni.
Értek az autószereléshez, autófényezéshez, számítógépekhez, meg még csomó dologhoz, csak eladni nem tudom a tudásom. Meg nem is nagyon erőltettem eddig, magamnak tanultam ezeket, könnyebb volt, mint beszélni egy idegen szerelővel:-)
Az álmom? Milliókat keresni semmittevéssel, de ugye a politikusi pálya nem introvertáltnak való:)
Nincs túl sok tapasztalatom, én vagyok a fiú, elvileg nekem kéne kezdeményezni, nekem viszont nem nagyon megy a kommunikáció,történet vége:)
Egyszer egy online játékban megismerkedtem egy lánnyal, éjszakákon át chateltünk hosszú hónapokon keresztül. Aztán találkoztunk. 4 órát sétáltunk, abból kb 10 percet beszélgettünk. Majd hazamentünk, leültünk a gépek elé, és hajnalig dőlt belőlünk a szó. De legalább jól kiröhögtük magunkat, hogy mennyire jól elvagyunk online, élőben meg mint a partra vetett halak:)
Természetesen egyedül vagyok:) Eddigi legkomolyabb kapcsolatom másfél évig tartott.
Senkivel nem vagyok olyan igazi mély barátságban. Ismerősök, haverok vannak, velük néha összefutok. Mivel őket ismerem, nyögvenyelősen ugyan, de azért megy a beszélgetés. Na jó, többnyire ők beszélnek:)
Ismerkedés, kommunikáció terén jó lenne valami megoldás.
Legfőbb cél? Venni egy kis kertes házat, hatalmas garázzsal, műhellyel. Lehetőleg minél messzebb mindenki mástól:)
Index2-n nézelődtem, megakadt rajta a szemem, nem tudtam, mit jelent az introvertált, úgyhogy elkezdtem olvasgatni. 3. poszt után már olyan volt, mintha rólam írtad volna, megkerestem az elejét, és végigolvastam:-)
Köszönöm szépen a válaszaid! Sok sikert a céljaid elérésében!
Köszönöm, neked meg sok látogatót a blogodhoz!
Ha úgy érzed neked is van mondanivalód, akkor oszd meg a történeted. Írj az introvertaltak@gmail.com címre.
Az olvasás számomra mindég is olyan tevékenység volt, mint a mátrixban amikor Neo ügynöknek betöltenek a fejébe egy kazettát a harcművészetről vagy bármiről, és utána ezt már tudja.
Iszonyú hatékony tud lenni egy jó könyv, ami épp megoldás az aktuális problémánkra. Film az ugye a szórakoztatásra megy, nem az értékadásra. Oktató video szintén nekem túl lassú, fel szoktam gyorsítani őket, de akkor is unatkozom közben. Mp3-nál pedig nincs semmi vizuális inger, azt is hiába gyorsítom nem a legjobb mód. De az olvasás az szuper.
Itt most nem az élményszerű, hanem a hatékony olvasásról fogok beszélni. Amikor több száz oldal közül minél hamarabb ki akarjuk szippantani azokat a gondolatokat. amik nekünk szükségesek.
Én nagyon szeretem a kézzel lapozgatható könyveket, az illatát a frissen nyomtatott papírnak. De ez nem hatékony. Sokkal gördülékenyebben megy egy laptopon teljes képernyőn, gombnyomásra változtatn a lapokat. Itt minden nekünk megfelelő beállítást meg lehet csinálni, amint látni is fogjuk.
Fontos az ideális betűnagyság beállítása. Velem is sokszor előfordult, hogy annyira belemélyedtem már az elején, hogy csak jó pár oldal után vettem észre, mennyire hunyorítok a kis betűk miatt.
Adobe readernél a 125-150% álatában jó szokott lenni. A túl nagy méret sem ok, mert akkor csak görgetni kell egyfolytában, hamar el van olvasva egy lap.
Ha nem pdfben van a könyv akkor sem kell félni, pl. itt is lehet konvertálni https://www.freepdfconvert.com/
Szem és képernyő közötti távolság általában 50 centiméter felett kell legyen. Laboratóriumi kísérletek szerint a legjobb 66 és 110 cm között, és kevesebb panasz fordult elő minél nagyobb távolságban. Ez persze függ a képernyő méretétől is, egy notebooknál táblagépeknél 33 körül van az ideális távolság.
Laptopnál jól meg lehet oldani hogy kicsit dőljön a képernyő, ez is hasznos, mert ha fentről nézünk le akkor kisebb a szemrés és kevésbé párolog el a könny, mint amikor merőleges.
Minél kisebbre kell levenni, hogy ne rontsa a látást. A tuti dolog az ha fekete a háttár és fehér szinnel vannak a betűk. Ezt is be lehet állítani az Adobe Readerbe Edit/Preferences/Acessibility/Replace Document colors/Page background fekete, Document Text fehér
Van akinél ettől farad a szem, akkor nekik nem ajánlott.
Ha minden be van állítva a nekünk legjobban megfelelően, akkor is elfárad a szem egy idő után. Legjobb szüneteket tartani óránként, amikor is a szabadban nézünk nagyobb távolságokba.
Ha változtatjuk a betűméretet akkor nem fáradnak el úgy a szemizmok.
Ha szárad a szem, könnyezik stb. akkor itt a megoldás
Ez egyénenként és úgymond a könyv izgalmától függően változik. Reggel kipihentebb az agy, de lefekvés előtt is baromi jókat lehet olvasni, plane ha annyira lebilincselő a könyv. Szóval kinek mikor van rá ideje
A legjobb mód az információk hasznosítására jegyzetelés. Minden ami hasznos azt egy word dokumentumba le lehet írni vagy jobb esetben csak copy paste. Ezért is jobb nagyságrendekkel a digitalis könyv, mint a nyomatott.
Az egész képernyőt ketté lehet választani, és ahogy olvassuk alatta word dokumentumban már lehet is írni ami kell.
Én miután kész vagyok a könyvel, akkor ezt is át szoktam olvasni, még kiemelem a fontosabb részeket. Így szinte 100% ig hasznosul minden tudnivaló. Akármikor vissza lehet olvasni a jegyzetet rövid idő alatt.
Eleve a könyv minőségének is egy jelzője ez. Van amelyikből 30 oldalt jegyzeteltem, mert annyira jókat mond. És van ahol hármat. De a három pont azért éri meg nagyon, mert sosem olvasnék újra 150 oldalt ennyi miatt, így pedig két perc alatt megvan.
Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak
Ha tettszett a cikk akkor kövess, kommentelj, oszd meg.
Az evolúcióban ismert egy trade off nevű elmélet. Vagyis egy személyiségvonás önmagában nem jó és rossz, hanem előnyök és hátrányok olyan keveréke, melyeknek túlélési értéke mindég az aktuális körülménytől függ.
Léteznek bátor állatok, akik szeretnek új területeket felfedezni, sok energiát kockáztatni, nyílt terepen járni. Ők többször kerülnek veszélyes helyzetbe és többször is eszik meg őket a ragadozók.
És léteznek kevésbé bátor állatok, akik takarékoskodnak a készleteikkel, nagyon figyelmesek, óvakodnak a ragadozóktól, nekik nagyobb a túlélési esélyük ott ahol sok az ellenség. Mindkét stratégia működhet.
Pl. ha egy csapdát kihelyezünk akkor a bátor állatok hamarabb belerohanhatnak, mert eleve kíváncsiak minden új dologra. Míg ha az élelmiszerraktárak kifogynak egy adott helyen, vagy valamilyen oknál fogva el kell hagyni a jelenlegi élőhelyet, akkor a kevésbé bátrak lesznek hátrányban, ők nehezebben alkalmazkodnak.
Ezek a gének a környezet hatására is kifejlődhetnek, a szivárványos guppi jó példa erre. Természetes ellenségük a csuka. Bizonyos helyeken egyáltalán nem él csuka, így ott vakmerő bátor egyedek fejlődnek ki, míg máshol sok a csuka, ott az óvatosabbak lesznek túlsúlyban. Ha az óvatosakat ragadozó nélküli vízbe helyezik, pár hónap múlva már vakmerővé válnak.
Az emberek között is vannak jó példák erre pl. a nomádok. Tudósok szerint, ha a nomádok tudtak vándorolni akkor kielégítőbben táplálkoztak és éltek, ha pedig letelepedtek akkor rosszabbul.
Tehát azok a gének amik miatt valaki elég bátor ahhoz, hogy megvédje a nyájat a ragadozóktól, vadásszon stb. hátrányok a csendesebb tevékenységekben pl földművelés, tanulás, piacon árusítás. Valószínűleg ezért is érzi úgy sok ember, hogy vándorolnia kell és motoros túrákra, meg világ körüli vitorlázásokra mennek.
Úgy is tekinthetjük, hogy ez a trade off az oka annak is, hogy sok introvertált nagyon nem érzi otthonosan magát az iskolai környezetben, mai társadalmi szituációkban. Ők egy másik stratégia szerint kell éljenek :)
Ez egy rendszeresen visszatérő kérdés, amiről részletekben már beszéltem sok helyen, de itt és most egyszer és mindenkorra meg akarom válaszolni.
Tehát tisztázzuk az introvertált személyiség alapjait. Az introvertáltság nem azt jelenti hogy szégyenlősök vagyunk, mert ez inkább arra utal hogy félünk a társadalom ítélkezéseitől, az introvertáltság az ingerekre való másképp reagálást jelenti. Az extrovertáltaknak szükséges a sok inger, ahhoz jól teljesítsenek és jól érezzék magukat, introvertáltaknak pedig épp az ellentéte kell, egy csendes környezet és itt tudnak igazán hatékonyan működni. Ezenkívül az introvertáltak inkább a tárgyakban lelnek örömet, míg a másik csoport az emberekben, emberi kapcsolatokban.
Egyiknek sem jó ha másik helyébe tesszük, nem tudnak úgy boldogulni. Ha túl sok inger éri az introvertáltakat akkor nem érzik jól magukat, elfáradnak ha sok dologra kell egyszerre figyelni. Az extrovertáltak épp az ellentéte, ha túl kevés ingert kapnak, sokat kell legyenek egyedül akkor érzik ezt a „lemerülést”.
El kell ismerni, hogy egy nagyrészt extrovertáltak uralta világban élünk. Legtöbbször az ő soraikból kerülnek a ki a politikusok, színészek, még híres énekesek is. Nagyon nagyra tartja a mai világ azt, ha valaki magabiztos, nagy dumás, jó humorú, hangos. A sok barát, a hatalmas hollywoody partik, mindenki erről álmodik. Ez a trend és ebből következően, aki nem ilyen az hátrányként éli ezt meg. Rosszul érzi magát ha nem sikeres ha nem ilyen harsány, hangos és magabiztos. Pszichológiában is ismert már a túlzott siker orientáltság, megfelelési kényszer.
Ahhoz hogy érzékeljük a különbséget, nézzük meg a régi korokat. Amikor pár száz évvel ezelőtt valaki parasztnak született, akkor szinte biztos hogy úgy is halt meg! Effektív nem volt lehetősége más tudást, gondolati mintákat, munkát elsajátítani. Ha valaki nem tudott ismerkedni, akkor ő könnyen egyedül tölthette el az egész életét. Ne is beszéljünk olyanokról, mint a depresszió, fóbiák, mentális betegségek, ez kb. biztosan megbélyegezte az illetőt egy egész életre.
A jelenlegi korunkban van egy aprócska változás, ami a történelem folyamán sohasem volt eddig: az internet.
Az internet az a hely, ahol kapcsolatot lehet létesíteni szinte bárkivel, úgy hogy az inger mennyiségét mi határozzuk meg. Ezeket a sorokat nekem is elég nehéz lenne elmondani élőben annyi embernek ahányan elolvassák. De itt ebben a közegben lehetőség van erre, én határozom meg az ingerek mennyiségét. Ha túl sok komment jönne megtehetem hogy egy hétig rá sem nézek, vagy akár lezárom a kommentezést. Mindent lehet szabályozni.
Mentális betegségeknél is internet segítségével olvashatunk az állapotunkról önfejlesztő, szakmai könyveket, segítséget kérhetünk teljesen anonim módon (sok online pszichológus van már), felvehetjük a kapcsolatot hozzánk hasonlóval stb stb. Rengeteg lehetőség van már.
Ez egy olyan fegyver ami soha nem állt rendelkezésre a történelem folyamán senkinek. Hozzájuthatunk az egész világ kollektív tudásához.
Amit még fontos megérteni, hogy csak egy tulajdonsághalmaz mindenki. Még azt sem lehet mondani hogy vannak előnyös és hátrányos tulajdonságaink, mert minden a kontextustól függ. PL valaki jól bírja a meleget, ez szuper dolog Afrikában, de Alaszkában már hátrányos. Valaki makacs, ez nagy hátrány lehet ha az élete egy katyvasz és semmi nem jön össze neki. Ha ő ragaszkodik ehhez továbbra is és nem változik kicsit, akkor ugyanaz lesz az eredmény, de ha egy ember már jól alakított pár dolgot és összejönnek az életében azok amiket szeretne, akkor nagyon nagy előny a makacsság! Ha megnézzük rendkívül sok kiemelkedően sikeres ember volt iszonyú makacs és csak a saját feje után ment.
Egy kicsi ember nem lesz szuper kosárlabdázó, de lehet jó jockey, vagy testépítő. Egy magas ember nem lehet jó testépítő de kosárlabdázó igen.
Értitek a példát? Az introvertált ember preferálja a kevesebb ingereket, és egy ilyen közeget kel biztosítani neki. Kevés az esély, hogy politikus lesz, vagy nagy szónok vagy vagy óriási partikat szervező vezető, de lehet szuper minden olyan tevékenységben amit egyedül kell végezni és munkája során nem zavarják!
Ez a nagy titok, kialakítani azokat a körülményeket amik ideálisak az életben.
Simán lehet egy introvertáltnak jobb, gazdagabb, boldogabb élete mint egy extrovertáltnak akkor, ha megfelelően alakítja a környezetét, úgy hogy ideális legyen a saját személyiségéhez. Bill Gatesnek sikerült, egyedül elvolt a programokkal és szép eredménye lett, akárcsak Warren Buffet a befektetésekkel. A jó hír az hogy egyre jobban halad a világ az interneten végzendő munkák fele.
És lehet mondani hogy nehezebb kialakítani egy ilyen világot, de mihez képest is nehéz? Nehezebb találni egyedül végzendő munkát, meg egy társat, teljesen egészségesen, mint annak akinek nincs meg az egyik keze mondjuk? Vagy tolószékben él? Vagy csak gyerekkorában nagyon sokat bántalmazták? De hogy ne vegyünk extrém példát, egy kenyainak könnyebb dolga van? Egy mexikóinak a szegénynegyedből? Egy szinesbőrűnek?
Ha belegondolunk, láthatjuk hogy egy magyar introvertáltnak igazából nem is annyira nehéz, a világ többi részéhez viszonyítva.
Fogjuk fel lehetőségként ezt az állapotot! Ne átokként. Láthatjuk hogy annyi a különbség csak, hogy más tulajdonságokkal rendelkezünk mint az extrovertáltak, de épp annyi esélyünk van kialakítani egy erre alapozott életet, mint akárki másnak. Sőt, mivel kreatívabbak vagyunk, és jobban tudunk írásban kommunikálni, egy internetes világban még több esélyünk is van!
Elöljáróban elmondanám hogy valószínűleg az introvertáltabb emberek vették rá magukat a kitöltésre, ezt az eredmény is mutatni fogja. Kicsit sok lesz a számadat, de ez egy ilyen adatos cikk. Messzemenő következtetéseket nem is akartam levonni, ezt majd mindenki egyénileg.
A válaszadók jókora többsége, 79% százaléka szeret egyedül lenni és pusztán 21% nem. 65.7% nem szereti a nagy társaságokat és a nyüzsgést.
Hányszor voltál az utóbbi egy hónapban kerti partin, buliban, kocsmában, pubokban? - kérdésre már megoszlottak a válaszok. Érdekes módon sokan mondták hogy nem szeretik a nagy nyüzsgést de akár 10-szer is voltak ilyen helyeken :) Az átlag mindenképpen 0 és 3 alkalom között van, sok a 0 válasz.
Több mint 90% szeret olvasni, ami nem is meglepő, mivel az indexet általában olvasni kell. Sajnálatos módon, általában 0- val válaszoltak arra kérdésre, hogy hány könyvet olvastak el az utóbbi 1 hónapban.
Mennyire könnyen ismerkedsz új emberekkel? 44% vallotta hogy átlagosan, 25% kifejezetten szeret új emberekkel ismerkedni és 30.6%-nak esik nehezére ez.
Bő 75% szeret előre tervezni, jóval több mint a fele vallja azt, hogy mindég a jelenre koncentrál. 62% érzi úgy, hogy a megérzései vezérlik.
Jöjjenek a komolyabb kérdések.
57% nagyon kellemetlenül érzi magát ha késve érkezik a moziba és be kell furakodjon a második sorba. Több mint 9% inkább megáll hátul és megvárja a szünetet. A a többieket nem érdekli a helyzet, mennek egyből a helyükre.
Kisebb társaságban vagy, barátokkal. Beszélgettek, aztán megjelenik két idegen, akik egyik barátod ismerősei. Letelepednek, és beszélgetni kezdenek olyan témákról amik nagyon távol áll tőled. Mit teszel? 43% csendben tűri a kialakult helyzetet, 42% pedig bekapcsolódik amint tud és bevezet egy olyan témát ami érdekli is.
Az emberek 47.2% élőben szemtől szemben tud a legjobban kommunikálni, 26% írásban és a másik 26% százalék pedig élőben egy kötetlenebb programon.
Majdnem 80% azoknak az embereknek az aránya akik béketűrőek és nagyon ritkán emelik fel a hangjukat. Kicsit ironikus, hogy páran ezek közül bejelölték az utolsó „Ami a szívemen az a számon”opciót is.
64% sokszor elképzeli ahogy majd egyszer jól odamond valakinek!
Mész az utcán, és a túloldalt meglátsz egy olyan személyt, akivel nagyon nem akarnál beszélgetni. De ő észrevesz, integet és feléd jön. Mit teszel? Na itt érdekes válaszok születtek, sokan megvárják, beszélgetnek vele, kifogást találnak és lerázzák, de van aki:
- köszönök, majd azt mondom neki, hogy "biztosan nagyon sietsz, nem akarlak feltartani"
- mosolyt erőltetek próbálok kedves lenni
- galoppolok tova
- próbálok jó képet vágni a dologhoz - az már elég sokatmondó
- próbálom elviselni a helyzetet és amint lehet kimentem magam – annyira azért mégsem lehet rossz
- visszaintek és felgyorsítok
- semmit - talán ez a legjobb megoldás :)
- megpróbálom nem észrevenni – :D
- menekülök bármerre, ha utolér bunkó vagyok attól majd lekopik- ez mindég hatásos lehet!
- magamban bosszankodom – …
Ha valami miatt rosszkedvű vagy, akkor mit teszel? Milyen cselekmények nyugtatnak meg? Ezekből sokat lehet tanulni!
- séta olvasás, zene, munka, sport meditáció, beszélgetés valakivel
- relax fürdő habbal, macska simogatás
- gitározok és írok egy spontán dalt arról, ahogy aktuálisan érzem magam
- csoki, nyugizás egyedül
- kedvenc zeneszámaim hallgatása mellett boldog jövőképről fantáziálok
- jól kisírom magam
- kellemesnek ígérkező dolog maximális megtervezése- ez jó lehet!
- 1-2 mély sóhajtás csodát tesz
- tovább lépek, másra irányítom a fókuszt
- játék a fiammal, átölelni a párom
- dühöngés hangosan, fizikai munka
- elgondolkodás magamban
- önsajnálat
- sírok
- olyankor magamban káromkodom
- a holnapra, céljaimra koncentrálok
- bor
- séta, zenehallgatás, tévézés, vásárlás, evés, kávézás, úszás, túrázás, kirándulás, múzeumlátogatás – ennek a személyben biztos ritkán van rosszkedve!
A végeredmény pedig: több mint 62% introvertált, 23% ambivalens, és 15% extrovertált.
Myers–Briggs-típuselméletről beszélek (továbbiakban csak MBTI), amit Katherine Briggs és lánya, Isabel Myers dolgozott ki a második világháború idején. Ez az elmélet nagyban épít Jung meglátásaira, aki mint tudjuk az introvertált-extrovertált kategorizálás megalkotója. Ez utóbbiról itt található egy teszt.
Az MBTI osztályozás négy jellemző tulajdonság mentén csoportosítja a személyiségtesztet kitöltő embereket. Ezeknek a tulajdonságoknak a szélsőségeit nevezzük alaptípusoknak:
Introvertált (introverted) – Extrovertált (extroverted)
Érzékelő (Sensing) – Intuitív (Intuitive)
Gondolkodó (Thinking) – Érző (Feeling)
Megítélő (Judging) – Észlelő (Perceiving)
Tehát ezek kezdőbetűjéből alakul ki a 16 féle típus.
Itt van pár ilyen teszt:
http://szemelyisegtipusok.hu/tesztek/mbti-szemelyisegteszt-72-kerdessel/
http://www.emiero.hu/szemelyisegtipologia/
Nagyon találóakat ír és jól megfogalmazza a leírást. Sokat lehet tanulni belőle, akár a mi működésünkről is. Nekem INFJ, ”tanácsadó” jött ki többszöri kitöltés után is. Nagyon sok dolog igaz rám is, kevés olyan ami nem.
Viszont fontos megjegyeznem, hogy azért egy embert 100%-ig nem lehet kategorizálni, valószínűleg soha nem is lesz olyan teszt. Mint az introvertált-extrovertált felosztás, úgy ez is, inkább csak a jobb megértést szolgálja, és nem léteznek tiszta típusok, csak a felosztásokból ez illik valakire a legjobban.
Azt is tudni kell, hogyha valakire mondtak pár állítást ami igaz, akkor nagy valószínűséggel a következőt is igaznak fogja találni, még ha nem is az :)
Ettől függetlenül, szerintem ez az egyik legjobb kategorizálás az összes közül!
A kreativitás, alkotókészség, leleményesség az ötletek és megoldások végtelen tárháza. Sokat lehet olvasni ilyen meg olyan feladatokat a fejlesztésére, hát én ezekben nem igazán hiszek, de biztos adnak némi pluszt.
Én alapvetően két részre osztanám a kreativitás fejlesztését: a konkrét gyakorlat és helyszínek, ahonnan ötleteket nyerhetünk.
Így néz ki egy kreatív, kreativitást fejlesztő nap, szerintem:
- Reggel felkelés, mese nézés
- Aztán beszélgetés egy hajléktalannal
-1 új sport tevékenység kipróbálása pl. kangoo
- Új utakon menni a városban
- Óvodában játszani egy kisgyerekkel
- Könyvtárban olvasni 10 oldalt egy régi klasszikus könyvből pl Moby Dick
- Számítógépes játék pl. Word of warcraftot játszani.
Ez csak pár tevékenység a sok közül, látjátok mi a lényeg benne? Ezek más világok! Más érzések, gondolatok, tapasztalatok, időzónák, fejlődési szintek, minden. Annyi elképesztően különböző inger éri a testet és az agyat, hogy sokkal nagyobb távlatokban tud gondolkozni.
Persze ha valaki amúgy egész nap Wowozik és a gyerekével játszik, akkor neki nem jók ezek a feladatok, újat kell találni. A lényeg az eltérő világok tapasztalása minél többször.
Konkrét kreativitás gyakorlatra a legjobb módszer az élet :)
A saját életünk nagy problémáinak a megoldásai! Ha valami fáj és nem tudjuk hogy szüntessük meg, ha valami hiányzik és meg kell teremteni az életünkben, ha nem akarunk elmenni valahova és kifogás kell, ha a párunk túlzottan féltékeny és ezt meg akarjuk szüntetni, ha az anyós bekavar mindég, ha a munkahelyen kiabál a főnök stbstb. Ezek a világ legjobb kreativitás fejlesztő játékai! Szépen le kell ülni és ötletelni! Addig kell csinálni amíg megoldást nem találunk rá. És egy idő után kialakul ez a szemlélet az egész világra, akármikor problémával találkozunk nem automatikusan a panaszkodás ugrik be, a mások hibáztatása, hanem a megoldás keresése és ötletelés.
Meg annyit hozzátennék, hogy kreativitás csakis egyénileg létezik! Nincs kollektív, max a többiek ötleteire lehet reagálni, de kétséges hogy abból mi sül ki, és nem e jutott volna nekünk eszünkbe ha 2 perccel tovább gondolkodunk.
Olvastam még valahol egy jó módszert ami segíthet: hunyjuk be a szemünket és képzeljünk el képeket teljesen random módra. Próbáljuk úgy, hogy az előző képnek ne legyen semmi köze a következőhöz. Ez azért lehet hatásos, mert lényegében ezt csináljuk minden ötletelés alkalmával, az agy csendben van és beugrik valami új.
Meditáció is mindenképpen hozzájárul a fejlesztéshez, mivel ott az üres térre kell koncentrálni és ebből “ugranak elő” az új meglátások. Ezenkívül a szenvedéllyel végzett feladatokban is szinte "szárnyal" a kreativitás.