Munkalehetőségek szociális fóbiával

2016. május 17. 13:57 - introvertaltak

A cikket erre a bejegyzésre reagálom: http://onbizalomnelkul.blog.hu/2016/05/17/jonnek_a_sotet_felhok#comment-form

Már ne haragudj Daniella, de te milyen álmot kergetsz? Azt hogy évekig szociális fóbiával küzdve, introvertáltan, úgy hogy már megpróbálkoztál a legtöbb gyógymóddal, eljön majd az az idő, amikor te élvezni fogod azt a munkát amit most csinálsz? Ha jól értem akkor 8 órában sok ember között lenni és beszélgetni, meg ellátni olyan feladatokat amiket szívből utálsz? Szerintem ez abszolút lehetetlen.

A túlzott önfejlesztésnek is megvannak az átkai. Úgy látom nagyon beleéltétek magatokat azokba a könyvekbe amiket olvastok Kaisával. Egyébként Reneau Z. Peurifoy Szorongás, című könyvében is azt írja a legelső lecke előtt: "lehetőség szerint iktasson ki minden erős stresszel járó, nem szükségszerű tevékenységet". Ha fennáll 8 óra stressz, akkor a gyógyulás nagyban nehezedik. 

Gondolatok okozzák minden problémánkat?

Az jön le nekem az egész blogból, hogy a gondolatok okozzák a problémákat. És ez persze így is van, de nem a gondolatokon múlik minden..Gondolatok, érzések, cselekvések összefonódnak.

Ha téged egy jelentéktelen emberként kezelnek a munkahelyen, akkor ez míg élsz fájni fog. És fájna a legegészségesebbnek is. Illetve a legegészségesebb attól lenne az, hogy az élete minden másik pontján azt kapja mennyire király ember!

Pszichológiában vannak racionális és irracionális gondolatok. Ha félsz attól, hogy új egy közösség, kirekeszt, kibeszél, furcsán néz rád, bánt, akkor ezek irracionális gondolatok, amiket jó megkérdőjelezni és kigyomlálni.

De ha benne vagy közösségben aki kirekeszt, kibeszél, furcsán néz rád, bánt akkor ezek racionális gondolatok, mert megtörténtek... És hogy a túróba hitesd el az agyaddal, hogy ezek nem igaziak?? Hogy a túróba legyél elégedett, harmonikus közöttük? Miként tudod bebeszélni magadnak, hogy ezek nem számítanak és az élet szép? Sehogy. Legalábbis én nem tudom rá a választ és nem hallottam olyanról aki megcsinálta volna. Esetleg úgy hogy elmész és pár év múlva újult erővel visszajössz. Vagy ha tényleg az élet többi területén extrém sikereid lennének. Akiknek a könyvét olvassátok, ők azzal foglalkoztak. Ha most is egy kis kis irodában kínlódnának, megvetve egy csapat másik munkatárs által, akkor nem íródott volna meg a könyv.

Amit tudtál megtettél, de az élet nem erről szól. Nem az kell legyen a célod hogy majd talán sikerül magadra erőltetni valamit amit utálsz. Adva van egy képesítésed, amit ezzel a betegséggel párosulva nagyon nehéz megcsinálni, és adva van egy önbizalomhiány amiért félsz másba kezdeni:)

Szerintem nem a legtalálóbb a hasonlatod a fájdalommal, mert neked nem fájdalmad van állandóan, hanem fájdalmad bizonyos szociális közegben! A kutyáddal tök jól elvagy..Miért nem akartál soha állatokat gondozni? Akár állattenyésztésből élni..

Alkalmatlan vagyok az életre?

Állandóan azzal szembesülnél hogy alkalmatlan vagy az életre, hogy mindennapi dolgokat nem tudsz ellátni. És tudod mit mondok? Teljesen igazad van! Abban a közegben így van. Ezen nincs mit szépíteni.

Képzelj el egy skálát. Az egyik végén van az a munka amitől minden szociális fóbiás retteg, pl. házaló ügynök. Becsengetni minden házba és rátukmálni a termékedet idegen emberekre. Vagy csak ügyintéző lenni, meglévő ügyfeleket keresni állandóan. Szerintem iszonyú lenne. Gondolj bele mekkora sikerélményed lenne és ez hogy hatna ki az élet más területein.

Aztán képzeld el a skála másik végét. Pl kutyatenyésztő vagy, ahol egész nap csak simogatod eteted a kicsiket, és néha jön egy vevő akivel nem is te kell beszéljél, hanem a társad. Állandóan dicsérnek, hogy ilyen jól neveltek és ápoltak ezek a kiskutyák. Ez legyen az álom! Olyan munkahely ahol sikeres lehetsz akkor is, ha minden marad így. Persze törekedni kell a gyógyulásra, de gyógyultan is utálnád a sok embert, és gyógyultan is meglenne az a munka amit imádsz. Itt még írtam pár hasonló példát, ha kell kommentben is kérdezhettek.

Melyik vége fele vagy a skálának?

A helyszín kell más legyen

Én ismerkedéskor jöttem rá, hogyha van egy lány, akivel találkozok az utcán, megszólítom, izgulok, nem jön ki túl jól. Elköszön, talán zavartan ad egy facebook címet, ott később nem vesz fel és ennyi.

Ugyanazt a lányt ha meglátom társkeresőn és ott szólítom meg, ott írok rá, látja előnyös képeimet, beszélgetünk, mesélek magamról stb. stb. Akkor nagy annak a valószínűsége, hogy összejövünk és akár szerelmes lesz belém.

A nő ugyanaz, én ugyanaz vagyok, csak a helyszín más!!

Lásd, ha ezeket mondanám élőben, akkor csak figyelnék az előadást és nem jönne át a lényege, így leírva meg azt a visszajelzést szoktam kapni, hogy jókat írok. Én ugyanaz vagyok, szöveg ugyanaz, csak helyszín más!

Biztos vagyok benne hogy ami dolgod van jelenleg a munkahelyen, azt te tökéletesen ellátnád akkor, ha nem lenne ott a fóbiád tárgya: sok ember. 

Találd meg a te helyszíned! Ez kell legyen a cél, nem az hogy ábrándozol majd történik benned egy hangos kattogás és akkor ami idegsített az mind közömbös lesz. Ilyen nem fog történni, és nem alapozhatod rá a jövődet.

 

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://introvertaltak.blog.hu/api/trackback/id/tr648724376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2016.05.20. 15:51:27

Milyen álmokat kergetek? Igen, pont olyat amilyet leírtál mégpedig, hogy egyszer eljön az az idő, hogy élvezni fogom a munkám és nem okoz majd szorongást, ha bent vagyok a munkahelyemen. Szeretem a feladataim, a munkaköröm. Persze sokszor érzem, hogy jó lenne, ha kevesebbet kellene emberek között lennem és velük kommunikálnom, főleg mikor szorongósabb időszakaim vannak. Rosszabb pillanataimban úgy gondolom, ahogy Te is, mégpedig, hogy semmi értelme az egész küzdelemnek, egyszerűen fel kellene adnom, találnom egy nekem "megfelelő" állást vagy saját vállalkozásba kezdeni, ahol nincs olyan sok szociális készséget igénylő szituáció, nincs annyi ember, nincs főnök stb. Aztán mikor elmúlik a szorongás akkor ráeszmélek, hogy ez csak megfutamodás lenne, egy elkerülő magatartás. Ilyenkor felteszem magamnak a kérdést, továbbra is úgy akarok élni, hogy a szociális fóbia irányít, ahogy eddigi életemben? Nem akarok úgy élni! Normális életet szeretnék! Ha elbújok a világ elől, akkor nem élek teljes életet, egy csomó jó dologból és lehetőségből kimaradok.
Tényleg nagyon rossz szorongani és sokkal könnyebb lenne elbújni a sok nehézség elől, de nem vagyok hajlandó többé ezt tenni, még akkor sem, ha borzasztó rossz, mikor jön a szorongás, nem adom fel!

Tényleg azt írják az általad említett könyvben, amit írtál, hogy nem szabad belemennünk kemény helyzetekbe, kerülnünk kell ezeket, amelyek szorongást okoznak, amíg a terápia tart. Én sokat kerültem ezeket a szituációkat, éveken keresztül ezt tettem és lehet, hogy még nem álltam készen arra, hogy munkát vállaljak, de megtettem és örülök neki, mert a sok szorongás ellenére sokkal többet fejlődtem ez idő alatt, mint előtte bármikor. Ami fontos szerintem, hogy a szorongáscsökkentő eszközöket (terápiás anyagok olvasása, relaxáció, sport stb.) kitartóan alkalmazzuk és használjuk, amit én sajnos gyakran nem teszek meg.

Az is lehet, hogy nem vagyok a megfelelő munkahelyen. Elképzelhető, hogy jobban érezném magam egy olyan helyen, ahol el lehet bújni a többiek előtt és magamba temetkezve dolgozhatnék, de ilyen munkahelyet nehéz találni, persze nem lehetetlen, de nehéz. Addig pedig muszáj dolgozni és pénzt keresni és muszáj a realitás talaján maradni.

Az is lehet, hogy később rájövök, hogy neked volt igazad, ki tudja mi lesz, de egyelőre még szeretném megpróbálni...

introvertaltak · http://introvertaltak.blog.hu/ 2016.05.20. 19:18:49

@Daniellaaa: Igen ez szubjektív, te kell érezd az egészet.

A megfutamodás érdekes dolog, régen sokat vaciláltam rajta én is.
Sokszor mentem bulizni idegen társaságokkal, próbáltam barátkozni mindenkivel, mivel én férfi vagyok és nem futamodok el a félelem elől.
3-4 év volt amit így elpazaroltam az életemből, és nagyon bánom! Ha akkor tudtam volna azt amit most, már messze járnék. De hát ugye tanulópénz.

Én úgy fogom fel az egészet, hogy ez egy tulajdonság. Egy 150 centis ember, egész életét elpazarolhatja arra, hogy jó kosárlabda játékos legyen. Miközben az alacsonysága, miatt lehetne belőle szuper jockey, vagy autóversenyző, ahol a természet, élet adta tulajdonsága előnyös lenne. A 200 centis, meg akarhat jó jockey lenni, de a ló nem bírja, akármit csinál:)

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2016.05.20. 21:39:04

@introvertaltak:

"én úgy fogom fel az egészet, hogy ez egy tulajdonság" Attól függ miről beszélsz pontosan, az introvertáltságról vagy a szociális fóbiáról?
Az introvertáltságot lehet nevezni akár tulajdonságnak is, de a szociális fóbiát semmi esetre sem! Az introvertáltság a személyiségem része, típusa. Ezt levetkőzni nem tudom, változtatni nem tudok rajta, viszont a szociális fóbia nem én vagyok!

introvertaltak · http://introvertaltak.blog.hu/ 2016.05.21. 08:12:52

@Daniellaaa: Azért mondom hogy tulajdonság, akár a szociális fóbia is, mert így lehet kezdeni vele valamit.
Te valahogy ellenségnek fogod fel, olyannak akit le kell győzni. Pár éve folyamatosan harcolsz vele, és csak egy dolgot veszíthetsz a csatában: az időt.

Valahogy nem megy át a mondanivalóm, lehet azért mert nincs viszonyítási alapod. Számodra ott a munkahely ami néha tűrhető, néha rossz, aztán otthon is néha jó, néha unalom. Ha lenne pár tevékenység amit egyszerűen imádsz és reggeltől estig lebilincsel, akkor meglenne a víziód, hogy te ezt akarod később, ezzel foglalkozni, mert annyira szuper.
De szerintem jelenleg a szociális fóbia szemüvegén át látod, hogy ha eltünne a félelem, a szorongás akkor milyen jó lenne..Pedig ugyanúgy akkor is rá kéne találj önmagadra, csak könnyebben mozognál a világban.

Amúgy mit is dolgozol pontosan? Írhatod akár üzenetben is.

Daniellaaa · http://onbizalomnelkul.blog.hu/ 2016.05.21. 20:49:42

@introvertaltak: Megértettem, mit akarsz mondani. Azt mondod célszerűbb együtt élni a szociális fóbiával, azaz igazodni hozzá, nem küzdeni ellene, hanem kialakítani egy olyan életet és olyan munkát vállalni, amely során nem jelentkezik a szorongás, vagy legalábbis nem hátráltat semmiben.

"Valahogy nem megy át a mondanivalóm, lehet azért mert nincs viszonyítási alapod. Számodra ott a munkahely ami néha tűrhető, néha rossz, aztán otthon is néha jó, néha unalom. Ha lenne pár tevékenység amit egyszerűen imádsz és reggeltől estig lebilincsel, akkor meglenne a víziód, hogy te ezt akarod később, ezzel foglalkozni, mert annyira szuper."

Nem sok mindent tudsz rólam. Miből gondolod, hogy unatkozom néha otthon és azt, hogy nincs olyan tevékenység az életemben, ami lebilincsel? Ezt nem teljesen értem. A blogunk a szociális fóbiáról szól, nyilván az életemben van egy csomó más dolog is a fóbián kívül, de a blog témája nem az utazásról vagy a kutyákról szól és nem is szabadidős tevékenységekről, a bejegyzéseink központi témája a szociális fóbia. De ez nem azt jelenti, hogy az én életemben semmi más nincs, semmi szórakoztató, vagy élvezetes. Az már más kérdés, hogy meg lehetne-e bármelyik ilyen tevékenységből élni.