Susan Cain - Csend 3.

2016. június 11. 18:19 - introvertaltak

sok magas reaktivitású ember író lesz, vagy mas értelmiségi pályát választ, ahol maga felelős a dolgaiért, magára csukja az ajtót, behúzza a függönyt, aztán munkához lát. Védve van attól, hogy váratlan dolgokkal kelljen szembesülnie. (Majd hozzáteszi, hogy a kevésbe iskolázott magas reaktivitású emberek ugyanezen okból lesznek irattárosok vagy kamionsofőrök.)

Igen, így érthető miért nem boldogulnak bizonyos szakmákban az introvertáltak.

Ezzel szemben a magas reaktivitású gyerekekből azért válik nagyobb valószínűséggel művész, író, tudós vagy gondolkodó, mert ők ódzkodnak az újdonságoktól, és ezért többet időznek a saját fejükön belüli ismerősebb és intellektuálisan termékenyebb világban.

Nagyon érdekes ahogy leírja, egy kevésbé reaktív gyermek ha rossz környéken nő fel, akkor bűnöző lesz, ha jó könyéken akkor akár hős vagy profi sportoló is lehet. Ezért is mondom, hogy senki nem születik tökéletesnek, hanem születik egy genetikával, ami ha szerencséje van párosul egy támogató környezettel, így már lehet az élet több területén extrém sikeres. Sajnos ennek az ellentéte is létezik, amikor egy reaktív kerül kevésbé reaktív közegbe, megspékelve még a szegénységgel, rossz környékkel, kilátástalan politikai helyzettel és meg is van minden feltétel a tragikus élethez. Akkor persze, ha ez az egész nem tudatosul benne, és nem látja külső szemlélőként, hogy az életét ő alakítja.

David Dobbs az Atlantic magazinban megjelent nagyszerű cikkében orchidea-elméletnek nevezett el." Az elmélet szerint némelyik gyermek olyan, mint a pitypang, ami minden környezetben jól megél. Mások azonban olyanok, mint az orchidea: könnyen elhervadnak, ám megfelelő környezetben nagyra és csodálatosra nőnek.

Nagyon szép hasonlat! Leírja a könyv hogy az ilyen orchidea gyermekek fokozottan érzékenyek, sebezhetőek a szülői feszültségekre, bántalmazásra,  hozzátartozó halálára. És valószínűleg később az első párkapcsolati élményekre is!

De megvannak a magas reaktivitásnak az előnyei is:jobb empatikus készség, együttműködés, gondoskodás a szeretekről, az őket érdeklő dolgokban nagyon sikeresek.

Dr. Schwartz kutatásai azt mutatják, hogy a szabad akarat messzire elvezethet minket, ám genetikai határainkon túlra már nem. Bill Gatesből sohasem less Bill Clinton, bárhogyan csiszolja is társas készségeit. És Bill Clintonból sem lesz soha Bill Gates, bármennyi időt tölt is a számítógépe társaságában.

Én inkább leszek Bill Gates:P

Továbbiakban mesél egy Sally nevű szerkesztőről, akit sokan nagyon sziporkázónak, szellemesnek, szuper társalgónak tartanak. De Selly saját bevallása szerint fél a partiktól, idegen emberektől. Néha órákat autózik aztán 5 perc után távozik is egy összejöveteltől. Hát ez igen ritka eset lehet, talán a leírása is kicsit túlzás. Ha pedig igaz, akkor könnyen lehetne rajta javítani pusztán azzal, hogy sok sok új emberrel ismerkedik meg rövid idő alatt. Utána pedig már rutin lenne, ahogy rutin neki a társalgás is. Egy szociális fóbiásnak ez nem működhet, mert ö nem csak egy idegen embertől fél hanem az egész társalgási szituációtól. De akinek sikere van a társalgásban az viszonylag könnye túljuthat az ismerkedés nehézségein.

Folytatás következik.

 

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://introvertaltak.blog.hu/api/trackback/id/tr458800046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.