Minimalisták az introvertáltak ellentétei?

2016. október 18. 15:14 - introvertaltak

minimalistak_az_introvertaltak_ellentetei.jpg

Régóta gondolkodom ezen, és most ez a blog is megerősített benne.

Minimalista szó jelentése: “A minimalizmus több modern művészeti irányzat (zenei, építészeti, formatervezési, egyéb) összefoglaló neve, amik közös jellemzője, hogy a lehető legkevesebb eszköz és anyaghasználattal igyekeznek létrehozni.”

Ez ideáig ok is, de ha nincsenek tárgyak, akkor mi van? Itt a szerző kicsit kifejtette: http://minimalistavagyok.cafeblog.hu/2016/04/26/ha-nincsenek-targyak-akkor-mi-van-helyette

Hát igen, emberi kapcsolatok, emberi kapcsolatok hátán:) A tökéletes extrovertáltaknak való világ. Ahol ők abszolút feltöltődhetnek.

Én vállalom, hogy nagyon szeretek sok sok tárgyat. Már csak ezt a számítógépet amiről írok, villámgyors SSD memóriával, az utolsó ikonig úgy elrendezve, hogy a hatékonyságot szolgálja.

Szeretek sok régi tárgyat, amik szép emlékeket rejtenek, amik egy letünt korra, emberekre emlékeztetnek. Ők már nem térhetnek vissza. Megőrízték a tárgyak az egész érzést.

Szeretem a földet, a kertet, növényeket, mindent ami fából van. Szeretem a garázst, az autót, a műhelyet.

A hasznos és a dekoratív öltözéket, design tárgyakat. Mindent ami évek óta velem van és megkönnyíti az életemet.

Abban egyetértek, hogy a fölösleges dolgok kidobása abszolút hasznos! Amit nem tudunk felhasználni később sem a céljainkra, az megy a levesbe. De ilyen alapon egy régi rozsdás drót, amiben benne van még az anyag, teljesen hasznos lehet. Mert venni egy újat az idő, és pénz. Nem beszélve arról, hogy a drót kibírt 50 évet, akkor simán lehet jobb minőségű mint az új..

Aminek nem lehet később sem célja, azt ki kell lökni, ez így van.

Én úgy tapasztaltam, hogy kell legyenek részek az egész házban is, amik tárolásra valók. Hamar odapakoljuk amit kell pl. számlák, újságok, olyan dolgok amikkel nem tudjuk mit akarunk kezdeni még, olyan dolgok amik szem előtt kell legyenek stb. Ezen a helyen igenis nagy rumli van. Ha nincs ilyen rész, akkor csak állandó pakolás és takarítás van, vagy pedig sok dolgot felejtünk el.

Ismerek több olyan embert akiknek évtizedek óta kb. így telik a napja: pakolás, főzés, pakolás, mosás, pakolás. Minek rakjam el azt, amit később előveszek újra? Az esetek nagy százalékánál semmi értelme nincs. Csak fontos órák telnek el az életünkből. Számomra elképesztő, hogy valaki 1000 meg 1000-szer végezzen el egy feladatot, és soha ne gondolkozzon el azon: hogy csinálhatnám ezt jobban is?

Olyan részek is kell legyenek a házban, irodában, mindenhol, ahol abszolút rend kell uralkodik. Pl. egy ügyvédnek/orvosnak/igazgatónak az asztala. Eleve egy presztízst sugároz az egész. És sokkal hatékonyabb tud dolgozni, alkotni is. Ha nem így van, akkor meg kb. az ellentétét sugározza az ügyfeleknek. Rendezetlen összevissza ember, aki ilyen igénytelen az egész életében.

Persze emberi kapcsolatok is nagyon fontosak, és akármennyire jó egyedül, szükségesek azok is, csak különböző mértékben.

De hát attól szép a világ, hogy nem vagyunk egyformák.

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://introvertaltak.blog.hu/api/trackback/id/tr7411818437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bobijub 2016.10.18. 17:50:30

pakolás, pakolás, pakolás

... a napi három kávézáshoz minden kávézás alkalmából kétszer elmenni egy másik helyiségbe (tisztán elhozni, majd használat után elmosogatva tisztán visszavinni) mert a kávézáshoz használt legkedvesebb csészét ugyan hol máshol is lehetne tartani, mint a huszonöt éve megszokott helyén a kedvenc szekrényben ... napi rutin időmúlatás egy nyugdíjasnak, aki ebben a formában élvezi ki a cuccainak a szépségét ... idióta időpocsékolás egy kemény koffeinfüggőnek, akinek nem ad semmilyen élvezetet sem a csészéjének a csendes csilingelése, sem a szép szecessziós szekrényének a látványa, de még a kávé minősége sem érdekli, csak legyen jó ütős ...

... egy aktívan főzőcskéző akárkinek minden alkalommal sokmétert elsétálni a spájzba a rendszeresen használt lisztesdobozért, aztán illedelmesen vissza is vinni, soha bele nem gondolva, hogy mennyivel célszerűbb lenne a főzőhely közelében tartani ... minden lakásstílusban, minden életkorban és minden életstílusban badarság ...

kistorpe · http://stressfree.hu 2016.10.19. 13:50:18

Érdekes gondolat. Ha abból indulunk ki, hogy az extrovertáltaknak az arousal szintje alacsony, ezért kell nekik a folytonos stimulus, akkor egy teljesen minimalista környezetben valóban agyon unhatják magukat. Következésképpen folyton el fognak menni otthonról. Akkor meg végső soron tök mindegy, hogy minimalista-e vagy sem a lakásuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lenne igazad, inkább csak tovább fűztem a gondolatot. Én eléggé introvertált vagyok, és a minimalista környezetben én sem érzem jól magam. :-)

A renddel kapcsolatban pedig ajánlom, hogy legyen mindenkinek macskája. :-)) Ha megérkezik a cica a házhoz, onnantól kezdve nem hagyhat kint az ember se poharat, se tányért, se semmit a konyhában, se máshol a lakásban, mert a macska bizony mindent végigjár, és mindenbe belenyal. Rákényszerít a rendre, akár akarom, akár nem.

introvertaltak · http://introvertaltak.blog.hu/ 2016.10.19. 13:58:14

@kistorpe: Igazad lehet kistörpe. Szerintem a szerzőnek is ez a minimalizmusra való törekvése elsősorban abból adódik, hogy sokkal nagyobb élménynek tartja az emberi kapcsolatokkal járó pozitív érzéseket, mint amelyek otthon érik/érhetik. Meg ehhez még biztos szorosan kapcsolódik a munkája is.

mondatoló · http://3mondat.blog.hu 2017.01.15. 13:36:15

Érdekes, én éppen fordítva gondolom; szerintem az introvertált személyiséghez leginkább a minimalista stílus passzol. Nincsenek felesleges, felszínes, harsány tárgyak, csak letisztult egyszerűség, visszafogottság, nyugodt légkör és csendes harmónia. Még véletlenül sem vonja el egy ilyen környezet az introvertált ember figyelmét, hagyja nyugodtan koncentrálni, elmélyülni a dolgokban. Hogyan lehetne színes kacatok között, egy zsúfolt otthonban feltöltődni, még ha egyedül is lehetsz ott?

Ahogyan beszélni is csak akkor kell, ha van fontos mondanivalód, tárgyakból is csak az igazán fontosakra van szükség.

Egyébként szerintem nem igazán az ellenkezőjét írod, mint az idézett blogbejegyzés, de ez csak az én véleményem. Attól, hogy egy minimalista (ami nem jelenti feltétlenül a minimalista lakberendezés vagy építészet követőjét) társasági, extrovertált ember (vélhetően felszínes) emberi kapcsolatokban találja meg önmagát és pótolja a kidobált tárgyait, szerintem még nem igazolja azt, hogy az introvertáltság ellentéte lenne a minimalizmus. Alighanem ő korábban is ilyen emberi viszonyok között élt, csak most "megvilágosodott" és azt hiszi, hogy összefüggés van a kettő között :)