Interjú Eszterrel - avagy úton a buddhizmus felé

2016. október 29. 08:10 - introvertaltak

N.P. Eszterrel készítettem interjút, aki megint csak egy másik szemszögből közelíti meg ezt a mi személyiségünket:

 

1. Szia! Te introvertáltnak vallod magad? Miben nyilvánul ez meg nálad?

Szia András! Köszönöm a lehetőséget a beszélgetésre. Hogy miből lehet tudni, hogy introvertált-e az ember? Nos általában elég jellemző ránk introvertáltakra, hogy a nagyobb társaságok, bulik jellemzően nem a mi világunk. Nekem sem. Egy-két óra után néha úgy érzem, hogy bármit, csak ezt ne! Menekülnék nemcsak a buliból, de még a világból is. Ha színházban kéne szerepet játszanom, akkor talán a pszichológus szerepkör illene legjobban rám, mert én ugyan nem vagyok a társaság központja, de jól tudok kérdezni, és nagyon odafigyelek másokra. Néha túlságosan is. :-P Egyébként szívesen vagyok egyedül, és nemcsak, hogy nem zavar az egyedüllét, de olyankor tudok feltöltődni igazán.  A legkedvesebb foglalatosságom egyébként az olvasás, ami amúgy is egy magányos tevékenység.

2. Mikor tudatosult ez benned? Úgy érzed mindig ilyen voltál?

Gyerekkoromban is ilyen voltam, például mindig csak 1-2 barátom volt egy időben, és ez most is így van. Nagyon korán kiderült egyébként számomra, hogy nem kell összehasonlítgatnom magam az osztály hangos vezéregyéniségeivel, mert ez a viselkedés nem hiba, hanem ez egy személyiségjellemző. Amint megtanultam olvasni, onnantól fogva rettentő sokat olvastam, és szerintem már olyan negyedikes-ötödikes korom körül kezembe akadt olyan könyv, amiből erre rájöttem. De amúgy is érzi az ember, - még ha gyerek is - hogy milyen közegben érzi jól magát, és mikor nem. Számomra általánosban, alsóban a nagyszünet volt a mumus, mert olyankor ki kellett menni az udvarra, és a több száz gyerek, aki ott rohangált, engem nem pihentetett, hanem fárasztott.

3. Milyen előnyöket látsz te ebben? Miben vagy jobb másoknál?

Introvertáltnak lenni jó. J  De ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, szerintem az kell, hogy felismerjük, mi tölt fel, és mi szívja ki az energiáinkat, és ezt az információt tudatosan is alkalmazni az életünk során. Ez amúgy talán fokozottabban érvényes ránk, mint az extrovertáltakra. Fontos, hogy tudjuk, hogy mi pihentet, és mi az, ami meg stresszel. Kicsit olyanok vagyunk, mint a sünik a nagy hidegben. Ha túl közel megyünk a többiekhez, akkor az szúr, ha túl messze, akkor fázunk. Meg kell találnunk az optimális távolságot, ami még melegít, de nem szúr. :)

interju_eszterrel_avagy_uton_a_buddhozmus_fele.jpg

Persze, egy ideig képes az ember saját beállítottsága ellenében is működni, de az hosszú távon szerintem kimerítő. Minket introvertáltakat a „magányos vadász” típusú szerep általában boldoggá tesz. Amikor gyerek voltam mindig olyan játékokat játszottam, amiben én, a „hősnő” mindenki segítsége nélkül legyőztem az akadályokat. Szerintem többségünk egyedül (vagy egy-két ember társaságában) tud igazán jól elmélyedni mindenféle munkában, sokkal jobban, mint amikor sok ember zizeg körülöttünk. Ez rám is igaz. Ebből következően meglehetősen alapos, aprólékos vagyok. Nincs szükségem feltétlenül sok emberre ahhoz, hogy jól érezzem magam. Többnyire kitartó vagyok, és nem csak akkor, ha van „szurkolótábor” körülöttem. Bár ritkán szoktam fecsegős hangulatba kerülni, noha azért ez is előfordul, de nagyon jó hallgatóság vagyok, érdeklődöm mások iránt, és ezért szívesen mesél nekem mindenki. Ezek szerintem mind összefüggnek az introvertált beállítottsággal.

4. Melyek a rossz tulajdonságaid? Van-e olyan hely, ahol hátránynak éled meg a zárkózottságod?

Anyukám nagyon makacsnak tartott, ami azonban szerintem nem feltétlenül baj.  Én inkább kitartásnak szeretem nevezni.  Ami számomra néha problémát okoz, hogy afféle „lépcsőházi” gondolkodásom van. Azaz egy-egy megfelelő válasz már csak miután elmentem, a lépcsőházban, (vagy a buszon, vagy két nap múlva :-D) jut eszembe. Ugyanakkor, ha felkészülök valamire, akkor különösebb gond nélkül tudok hosszasabban is beszélni egy-egy témáról, akár több embernek is. Kicsit persze izgulok, de ez jó izgulás. Szívesen csinálom. A váratlan helyzetek azok, amikkel nehezebben birkózom meg. Bár most már így a középkorúság felé közeledve ez is egyre könnyebben megy. Régebben sokkal többet stresszeltem magam, de mindenféle technikát kipróbáltam, és rájöttem, hogy ha az ember nem csak arra az egy-két bevált módszerére hagyatkozik, hanem felvesz újakat a „fegyvertárába”, akkor ezek a dolgok is könnyebben mennek. Ezért is kezdtem el egy újabb blogot írni, ahol a stressz és a stresszkezelés témáját igyekszem körbejárni. Ez a blog a http://stressfree.hu

5. Milyen munkát végzel/fogsz végezni? Mi az álmod pénzkereset tekintetében?

Már 5-6 éve rendszeresen meditálok, és nemrégiben elvégeztem a Tan Kapuja Buddhista Főiskolát, ahol - mindenféle más tantárgy mellett-, voltak különféle meditációs óráink is. Ezek alapján, néhány hónapon belül tervezek majd meditációs tanfolyamot indítani, (ami nem buddhista meditáció lesz,) hanem ahol arra helyezem a hangsúlyt, hogy hogyan tudjuk visszaszerezni, és a későbbiekben is megőrizni a nyugodt, békés énünket, illetve hogyan tudjuk a mindennapjainkban a stresszt úgy kezelni, hogy az ne okozzon mindenféle nyavalyát a későbbiekben.

6. A férjedről mit kell tudni? Ő is hozzád hasonló?

A férjemmel 18 éve élünk együtt, ő kifejezetten extrovertált, és szerintem jól kiegészítjük egymást. Amikor hazajön este, standup-ot tart a napi eseményekből, én meg lelkes közönségként hallgatom. Vannak közös barátaink, akikkel rendszeresen találkozunk, de van külön társaságunk is. Ha én akarok időnként a barátnőimmel elmenni este, vagy ő megy el a kollegákkal,  haverokkal beülni valahová, olyankor elengedjük a másikat. A hazásságunk elején még tettünk kísérleteket arra, hogy mindig együtt mentünk mindenhova, de aztán én voltam az, aki ezt beszüntettem. Szerintem jól tettem, mert anno több konfliktusunk is volt belőle, és a mostani felállás sokkal jobban megfelel mind a kettőnknek.  Mondjuk hozzáteszem, hogy bár én szoktam ritkábban bulizni a csajokkal, mégis ő az, aki nyafog, hogy ha időnként egyedül hagyom otthon.  A közös barátainkhoz persze továbbra is együtt megyünk. J

7. Milyenek a barátaid?

Van néhány közelebbi barátnőm, velük gyakrabban találkozom, illetve van még két olyan nagyobb baráti társaság is, akikkel lazább a kapcsolatom, velük nagyjából félévente szoktunk összejönni, viszont olyankor éjszakába nyúlóan is beszélgetünk néha. Noha eddig soha nem jutott eszembe tűnődni azon, hogy a barátnőim vajon extrovertáltak, vagy introvertáltak-e, de most, hogy végiggondoltam, a szorosabb barátnőim inkább extrovertáltak. De ez nem zavar, már nagyon sok éve ismerjük egymást, és jól megvagyunk.

8. Van-e valamilyen problémád amire régóta keresed a megoldást?

A hagyományos orvosi kezelésekről eléggé rossz véleményem van,  - egyrészt édesanyám halálát is egy gyógyszer mellékhatása okozta, másrészt ahogy a környezetemben is látom, a háziorvosok sem állnak többnyire a helyzet magaslatán. Tisztelet a kivételnek. Ezért elkezdtem érdeklődni a különböző természetes egészségmegőrző technikák, természetes gyógymódok iránt. Nagyjából úgy látom, hogy ha valami mással megy az ember az orvoshoz, mint egy egyszerű influenza, akkor jobb, ha nem is teszi, mert könnyen félrekezelhetik. Volt például, hogy megcsípett egy kullancs, szép nagy gyulladás lett a bokámon. A háziorvos felírt rá valami antibiotikumot, de azt mondta, hogy ez nem Lyme kór. Én azért gyanakodtam, és elmentem egy specialistához is, aki vért vett, és kiderült, hogy pedig de, ez Lyme kór, és azt is mondta, hogy eszembe ne jusson beszedni azt, amit a háziorvos írt fel, mert csak ront a helyzeten, a Lyme kór ellen egy másik típusú antibiotikum kell. L Szóval igazából a célom az, hogy megtegyek mindent azért, hogy „működőképes”, egészséges és fitt maradjak, mind testileg, mind szellemileg, nem akarok 60-70 éves koromra már húszféle gyógyszert szedni, mint az idősebbek többsége.

9. Milyen irányba akarsz fejlődni? Mi a jelenlegi következő célod?

A legközelebbi célom most egy újabb képesítés megszerzése, Do-in gyakorlatvezető tanfolyamra járok. Ez is egy távol keleti technika, és szintén az egészségmegőrzést és helyreállítást szolgálja.

10. Mi tetszett ebben a blogban? Miért akartál interjút adni?

Jó témákat vetsz fel a blogban, és érdekesen írsz. Tetszenek a cikkeid, kibomlik belőle egy sajátos, és mégis ismerős világlátás. Szerintem sok ember profitálhat belőle, egyrészt az extrovertáltak számára is érdekes lehet, hogy a világ nemcsak az ő szemszögükből értelmezhető, másrészt nekünk introvertáltaknak is mond új információkat. Úgy tudom, hogy mi kevesebben vagyunk ugyan, mint az extrovertáltak, de szerintem ha mi nem lennénk, akkor az extrovertáltak számára hol lenne meg az az odafigyelő, és értő hallgatóság, akikre meg nekik van szükségük?  :-D

Köszönöm szépen a válaszaid! Sok sikert a céljaid elérésében!

Köszönöm a lehetőséget az interjúra, további sok sikert kívánok! Nagyon jó az irány, így tovább, a blognak pedig hajrá!

 

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://introvertaltak.blog.hu/api/trackback/id/tr4411912429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.