Sok önfejlesztő könyv és guru, helyezi a hangsúlyt arra, hogy megtaláljuk az előnyeinket és ezeket aknázzuk ki. Teljesen egyetértek velük, ez nagyon fontos! Erre kell alapozni mindent, viszont az is nagyon jó, ha ismerjük miben vagyunk rosszak. Mi az amit kerülni kell, kiszervezni, másra bízni, automatizálni, vagy csak jobban figyelni rá, mert természetünkből adódóan könnyen hibázhatunk.
A blog házirendje
A hozzászólások, építő kritika nagyon fontos! Minden olvasónak javaslom, hogy minél többször szóljon hozzá a cikkekhez. Különösen az aki élőben nem sokat beszél, itt ki tudja fejteni a gondolatait és megoszthatja az ő látásmódját.
A visszajelzések függvényében tudhatjuk mi is, hogy hasznos volt e, mennyire megy át a mondanivaló, esetleg valamit javítani kell stb. Mi is emberek vagyunk, hibázhatunk.
Ha valakinek segítségre van szüksége, vagy csak a történetét mesélné el, szintén lehet üzenetben, kommentben. Nem gond ha kicsit elrugaszkodik a témától, ez egy közösség is lehet, ahol egymással kommunikálnak az emberek bármiről.
Lévén hogy ez egy segítő blog, az egymást sértő kommentek, fölösleges külföldi oldalakat reklámozó hozzászólások törlésre kerülnek.
Szem-, orr-, ajakszárasság kezelése
Stresszes világunkban gyakori probléma, ami hatványozottan érintheti az introvertáltakat. Nem akarok belemenni okokba, tényfeltárásba, ez egy egyszerű “tünet”, amit így is kell kezelni. Akárcsak a gyomoridegnél, itt is megvannak a megoldások.
Alapvetően a száraz levegőt mindenképpen kerülni kell, ezek általában a klímás helyek: plaza, autó, irodák stb.
Szemszárasság
Nekem ez szokott előjönni, erre tudok megoldást adni, de ez az alapelv kis kreativitással bármire használható.
Megmondom a tuti receptet, ami baromira egyszerű, olcsó és 100%-ig hatásos: jól záródó szemüveg.
Körülbelül egy ilyen már elég, de lehet teljesen záródó úszószemüveg is, vagy a szél ellen védő szivacsos keretes. Ebayen lehet válogatni kedvünkre.
Alapelv: egy ilyenben kialakul egy mikroklíma sokkal páradúsabb levegővel, mint a környezetben. Ha nagyon párás a levegő, a szemnek lehetetlen száradnia. Meg lehet toldani a bulit egy kamillás gyógynövényes vattával is a szem mellett, benne a szemüvegben, hogy az is fejtse ki a hatását.
Tünetektől függően kell használni, esti tévézés közben is nagyon hatásos, másnap sokkal pihentebb a szem, mivel optimális környezetben volt. Számítógépen sem okoz gondot a több órás munka így.
Ajakszárasság
Nem vagyok szakértő, mert nem volt ilyen problémám, de kismillió féle kenőcs, balzsam olaj, ezek keveréke létezik bioboltban vagy máshol is. A feladatunk tulajdonképpen annyi, hogy egy olyan réteget kell képezni a szájon ami védi a külső levegőtől és lassabban párolog el. Kísérletezgetni kell, attól hogy nem vált be a labello, még nem azt jelenti hogy így kell leélni az életet. Lehet a szemnél hasonló optimális környezetet is létrehozni, mondjuk ajkaink közé tenni egy megfelelő gyógynövényes vattát, így ott sem tud szárasság kialakulni és közben regenerálódhat.
Orrszárasság
Szinten a fentiekhez hasonlóan kezelném a felületet valami krémmel, ami lassan szárad ki, meg raknék az orrom elé egy nedves kendőt, hogy a beszívott levegő is optimális legyen. Nem szép látvány, de hatásos.
Hogyan találjuk meg a szenvedélyünk?
Annyi ember teng leng a világban motiválatlanul, nem tudják hogyan találjanak egy kis "sót" az életben.
Szenvedélyről általában
A szenvedély szó alatt azt a tevékenységet értem, amit akkor is órákat csinálnánk naponta, ha megnyerjük a lottót. Mindenkinek van az életében egy vagy több elfoglaltság ami teljesen leköti, amikor ezt végzi megszűnik az idő is, csak sokan még nem találták meg. Csíkszemihályi Mihály a könyvében ezt flow állapotnak hívta.
Az emberek elképzelik majd, ahogy tele lesznek pénzzel és egész nap csak henyélnek a tengerparton, meg partikra járnak, élvezik a luxust. Mi is ebben a jó? Eleve a pihenés csakis az elfáradás után értékelhető, ha hetek óta pihenünk az inkább már unalom lesz. Luxus cikkek szintén a jelenlegi viszonylatban azok, ha luxusban élünk akkor nem egy szenzáció. Általában csak a sok reklámról van szó amik erre nevelnek.
Az ember nem így lett összerakva. Ebben nincs benne az önmegvalósítás, a saját út, saját célok és vágyak, alkotás öröme, valamiben elmélyülés, profivá válás.
Én ha úgy vesszük, kiskoromtól fogva gyakoroltam a szenvedélyem, nem tudatosan, csak úgy magamtól ösztönszerűen. Akkor döbbentem rá, hogy ebben lehet valami, amikor youtubon a hasonló videókat órákon át néztem. Pinteresten is a hasonló képeket, csak úgy elszállt az idő és pörgött az agyam, én hogy valósítanám meg amit látok, én mit csinálnék másképp stb. Aztán egyre több és több információm lett a témáról, gyakoroltam amikor csak tudtam, és már egész jó szinten állok. Még nem ebből élek meg, de előttem van az út amit be kell járjak, hogy így legyen.
Ezért is nem használtam a hobbi szót, mert véleményem szerint időpazarlás az, hogy csinálunk valamit amiből pénz van és utána csinálunk valamit amit imádunk, de kb csak viszi a pénzt..Miért is ne lehetne együtt a kettő?
Pár ötlet hogy te is rátalálj
Itt beszéltem róla, hogy van amit csak nézünk de nem csináljuk, alapvetően ebből kell kiindulni:
- mi az amiket nagyon meg szoktál csodálni a kirakatban, youtubon, facebookon ha hasonló tartalmakat látsz?
- milyen témájú filmek érdekelnek leginkább, melyik filmhős szerepébe bújnál legszívesebben?
- vizsgáld meg, mi az a tevékenység amit mindég szerettél csinálni akár gyerekként, amit jó kis hobbinak tartottál?
- ha sok pénzed lenne, mi az ami átmenne a rostán, és akkor is végeznéd, ha nem lenne rá szükség?
Valószínűleg a válaszok között lesz a te szenvedélyed. Ha pedig ez megvan, akkor csinálni kell! Megtaláltad azt amihez van tehetséged és motivációd, nagyon jó párosítás, de ha nem csinálod akkor semmi sem változik.
Gyakorolni, képezni kell magadat a témában, profivá válni, ahhoz hogy igazán tudd élvezni. Pl. ha valaki szereti a gyöngyfűzést, sokat csodálja ahogy mások csinálják, ő is kipróbálja, de első pár alkalomkor nem igazán lesz szép az eredmény így abbahagyja. Ezt nem fogja pozitívan felfogni és továbbra is megmarad egy kis rajongónak, ami az életéhez nem ad semmit.
Tehát ha megvan akkor gyakorolni gyakorolni!
Tekintsünk úgy a pénzre, hogy legyen is!
Sokan akarnak több pénzt, de valójában szívből utálják. Így elég nehéz dolguk van.
Van egy ismerősöm akivel elég közel állunk kb. mindent megtudunk beszélni. Nem igazán dolgozik, benne van a korban, de a szülei tartják el. Volt párszor, hogy elvállalt egy két munkát, és én meg rákérdeztem:
- Na mennyit kapsz?
- Szóval holnap is bemegyek és remélem megint úgy lesz blabla.
- Na de mégis kb mennyi?
- Figyelj ez nem a pénzről szól, lényeg jó munka, szeretem csinálni blabla.
- Héj azért csak mondjál egy számot már.. ismersz köztünk marad. 50 vagy inkább 100?
- Nem beszélek ilyesmiről, ez magánügy. Csak rám tartozik.
És ami durva ezt eljátszotta még ha másokról is kérdeztem, hogy ők mennyit kaptak, tudta de nem mondta el. Ő talán felt a pénztől talán nagyobbra tartotta, mint ami valójában, az is lehet, hogy rossz élményeket társított ehhez a váltóeszközhöz. Egy biztos: nem a helyén kezelte.
És az is biztos, hogy egy ilyen embernek, aki nem tud beszélni számokról, esélye nincs, hogy valamikor annyi pénze legyen, amiből elköltözhet otthonról. Egy munkainterjún, vagy tárgyaláson, a könyvelőnél, piacon alkudásnál, ha nem tud beszélni érzelemmentesen számokról, akkor az eleve veszett ügy. Majd mások beszélnek helyette, de az biztos nem az ő érdekeit szolgálja.
A szegények a gazdagokat általában gonosz embereknek tartják, pénzt pedig a sátán gonosz eszközének. És mit érnek el ezzel? Hogy továbbra is generációkon át élnek olyan környezetben amit utálnak. Ez a legjobb kifejezés, mert nagyon ritka az, aki tényleg szívből mondja: Nem raknám zsebre a 20-ast, amit találok az utcán.
Az igazság az hogy pénzre szükség van. Szükség van a saját és a szeretteink boldogulásához is.
Láthattuk a testépítő filmben is a főhősünk, így jutott el Thaiföldre. Pénz nélkül ez sem lehet.
Akármilyen lelki, testi bajunk van, vágyak, nemes célok stb mindenre jó a pénz és mindenben nagy hátrány a hiánya! Ez ellen lehet hőbörögni, de aki általában nem ért egyet, az a leghangosabb ha panaszkodni kell. Ha több pénze lenne, nem panaszkodna ennyit.
Szóval amit mondani akartam, a pénz egy váltóeszköz, ami ha van, akkor sok sok kapu nyílik meg, ha nincs, akkor nagyon szűkösek lehetnek a lehetőségek. Ha érzelemmentesen tekintünk rá, akkor lehet több belőle, de ha a pénzre fogjuk a sikertelenségünket, akkor nem valószínű.
Önbizalom fejlesztése
Sokan éveket vesztegetnek el erre, de mintha délibábot kergetnének, ahogy közelednek úgy távolodik. Vajon miért?
Többféle módon lehet meghatározni az önbizalmat, én nem is akarom inkább mondok két szélsőséget. Az egyik azok, akik egyszerűen csak jó színészek, azt a hatást keltik hogy nekik magas, illetve talán a természetükből fakad.
Én ismerek pár túlsúlyos ember t, akivel kb ha leülünk beszélgetni akkor harsányak, nagy mosoly, nagy hang stb. Rájuk lehet mondani, hogy tipikus magas önbizalmúak. Viszont, ha jobban megismerjük őket, akkor kiderülhet pl hogy nagyon szeretne lefogyni, de nem hiszi el hogy képes rá. Szidja a munkáját, sokszor csinálhatott volna vállalkozást, de nem mer belekezdeni, mert mi van ha kudarcot vall? Megállapodik egy olyan pár mellet akivel nincs nagy szerelem, de azért jó, mert mi van ha szakít és nem talál később jobbat?
Ugyanakkor vannak emberek, akár az introvertáltak, akik bízhatnak magukban, szakmájukban döntéseikben, de akkor sem fognak úgy viselkedni mint a fent említett példa.
Ha megnézzük Susan Caint, akkor ő nem túl harsány, de mégis elég sok mindent le tett az asztalra, azt ki lehet jelenteni, hogy hisz magában. Ő talán sosem tudna úgy viselkedni mint a tipikus magas önbizalmúak. A harmonikus belsője eredményei viszont megvannak.
Az igazán önbizalommal teli, az az ember lehet, akiben érvényesül ez a két rész, hisz is magában és ki is tudja mutatni. Mondjunk erre egy filmbeli karaktert pl. Tony Montana a sebhelyes arcúból. De ez egyáltalán nem jelenti hogy rá kell hasonlítani.
Segítenek az önbizalom fejlesztő tréningek?
Én azt mondom egy jó gondolkodási alapot adhatnak, de tartósan nem segíthetnek mivel ez az egész csakis rajtunk múlik.
Erre akkor döbbentem rá, amikor egy Csernus Imre előadáson voltam. Sokáig én is teljesen átszellemülten követtem az anyagait, mindent úgy csináltam ahogy mondta, mivel annyira hiteles ember. Rá akartam hasonlítani.
Az előadáson felhívott valakit a színpadra, kikérdezte, ő is régóta tanulmányozza a munkásságát, kitárgyaltak pár dolgot, a végén a színpadon álló megkérdezte: Ok ez mind igaz amit kielemzett, mit tehetek? Hogyan legyek jobb, magabiztosabb? És Csernus csak mondta amit a könyvben is: fel kell vállalni a konfliktusokat, a tükörben őszintén belenézni a szemünkbe stb stb. Közbevágott az illető, hogy ő ezeket már mind megtette, és régóta csinálja, de Csernus csak mondta tovább nem, nem tette meg mert akkor nem ilyen lenne a kézfogása, nem így nézne rám stb.
És én nem is mondom azt hogy nincs igaza Csernusnak, de az biztos hogy aki kérdezte és mi a nézőtéren, nem értettük meg mit akar, és hogyan fejlődhetünk tovább az alapján amit kér.
Ezek bárhogyan is nézzük csak alapok. Ha valaki szűz, és ez zavarja, akkor ő nézhet a saját szemébe a tükörben, meg kereshet sok pénzt, de akkor is kihatással lesz mindenre. Neki a megoldás az ismerkedés fejlesztése, és szüzessége elvesztése.
A másikat meg ha idegesíti, hogy nem tudja eltartani magát, vagy nincs elég pénze a számára normális élethez, akkor neki erre kell törekedni, és úgy nőhet az önbizalma is. Mert volt egy problémája amit megoldott, így már könnyebb mást is megoldani.
Mit tehetünk?
Én azt mondom a legjobb, ha hagyjuk is ezt a szót! El van használva. Ne önbizalmat akarjunk fejleszteni, mert az egy eredmény!
A boldogságot sem lehet fejleszteni, nincs boldogság fejlesztő tréning, esetleg pár gondolati séma lehet, végső soron, ez az egész életünk összességétől függ majd. Sok sok tényezőn múlik mennyire bízunk magunkban és sok sok területe van az életnek amihez különböző tapasztalatok, sikerek kellenek.
Inkább legyenek céljaink és azokat érjük el, az önbizalom automatikusan nőni fog!
Ami még segíthet, ha meghatározzuk meg mi az a tényező, mely terület, ami hátráltat minket. Ezt kell fejleszteni, mert ettől “akadhat meg” az önbizalom fejlődése is.
A sikerre sikerként kell tekinteni, megjutalmazni magunkat, elkönyvelni hogy ezt véghezvittük, legtöbben megbuktak volna rajta.
Tudjuk meghatározni mi kell nekünk, elképzelni milyen az, amikor elégedettek vagyunk mindennel. Mivel a boldog embernek is helyén van az önbizalma!
Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak
Bertók Gyula pszichológus a fóbiákról
Susan Cain - Csend 4.
Arról beszél a továbbiakban, hogy az introvertált vezetők, jobban teljesítenek, ha aktívak a munkatársaik, míg az extrók ha passzív munkatársakkal dolgoznak. Bizonyára mert jól tudunk motiválni. Intrók jobban elfogadják az új javaslatokat, ezért az aktív tagok bátrabban előállnak.
a közösségi média rengeteg olyan ember számára lehetőiséget kínál a vezetési tehetség kibontakoztatására, akik nem illeszkednek a Harvard Business School öntőformájába. ... Kutatások kimutatták hogy az introvertáltak az extrovertáltaknál valóban sokkalta hajlamosabbak arra, hogy olyan intim tényeket teregessenek ki önmagukról online, melyek olvasásakor családjuk és barátaik meglepődnének … A digitális kommunikációt szinte nekik találták ki. Ugyanaz az ember, aki soha nem jelentkezne szólásra egy kétszáz fős előadóteremben, minden nehézség nélkül blogol kétezer vagy akár kétmillió embernek.
Így van. Neten épp meg tud valósulni az ami megkülönböztet a extróktól: az ingerszegénység. Annyi inger jut, amennyit megengedünk.
Említí a szerző, hogy manapság a vallási gyülekezetekben is az extrókat preferálják, közzössegkbe kell szerveződni, és ha valaki sokat elvonul a közösségtől, akkor úgy érezheti Isten elégedetlen vele. Ez azért durva.
Tényleg nagy hülyeség hogy kreativitás a társas helyzetekben születik..Lehet elfogult vagyok, de eddig mindég azt láttam egy csoport ha elkezd ötletelni akkor van aki mond valami jót többiek, csak hozzászólnak vagy nem is arról beszélnek. Ergo ha azt az embert egyedül hagyjuk, akkor ugyanaz az eredmény születik meg, rövidebb idő alatt. De persze azt meg lehet érteni, hogy ha gond van, akkor a felelősség csak ők terheli másképp meg egy egész csapatot.
Szívesen megnéznék egy statisztikát erről. Kicsit úgy hangzik mint mikor azt mondják ha csokit eszünk akkor olyan folyamatok játszódnak le mintha szerelmesek lennénk. Ez is jól hangzik, csak még életemben nem láttam hogy megváltozzon a kedélyállapota valakinek a csokitól. Pláne ha naponta leküld belőle.
Viszont ennek a nagy irodai csoportmunkáknak amit a könyv is említ, már nem sok ideje van. Mi értelme az internet korában fenntartani egy óriás épületet? A jövőben egyre többen fognak dolgozni csak otthonról, azokban a szakmákban ahol ez lehetséges.
Mondja hogy iskolákban is sok helyen már csapatban kell dolgozni. Ezt nem feltétlenül látom rossznak. A mai formában, napi 8 óra, sok elvesztegetett év a teljesen haszontalan tudásért, így tényleg hülyeség. De ha egy modernebb kevesebb óra, kevesebb év és legfőképpen az életben használható információkat tanítva, ott lehet akár csapat munka is, Persze nem állandóan.
A magányos gyakorlás fontosságát hangsúlyozza még, aki mester szintet akar elérni bármiben is, az magányosan is kell gyakorolja az adott tevékenységet. Ilyenkor dolgozhatunk olyan feladaton, ami minket érdekel, ha az edzővel dolgozunk akkor nagyrészt ő határozza meg a munkát.
Kutatások igazolják, hogy az egyterű irodák, a teljesítmény csökkenését vonják maguk után és rontják az emlékezőképességet, gyakrabban megbetegszenek, többet vitatkoznak a dolgozók. Ez is érdekes.
A brainstorming is megbukott egy vizsgálatban, egyénileg több ötletük volt a résztvevőknek mint csoportban. Logikus, az ötletelés is csak akkor a leghatékonyabb ha egyedül, koncentrálva végezzük. Az is kiderült, hogy minél nagyobb a csoport annál kevésbé hatékony az ötletelés, kivétel az online brainstorming, ami szintén nagyon hatékony. Valószínűleg épp az ingerszegénység miatt. Az Asch kísérletről is beszél.
A pszichológusok rendszerint háromféle magyarázattal szolgálnak a csoportos ötletelés kudarcára. Az első a társas lazsálás: a csoport bizonyos tagjai hajlamosak csendben nézni, ahogy mások dolgoznak. A második a teljesítmény blokkolása: egyidejűleg csak egy személy tud beszélni vagy ötletel kifejteni, s ezalatt a csoport többi tagja kénytelen tétlenül ülni, a harmadik pedig a bírálattól való félelem, vagyis az hogy senki sem szeretne mások előtt ostobának tűnni.
Folytatás következik.
Citromteszt, az intro- vagy extrovertáltság megállapítására
Az eredeti cikk itt található:
http://masteszta.blog.hu/2016/06/20/arulkodo_izek_a_citrom_pszichologiaja
Nem tudom mennyire működőképes, de egy próbát megér. Bemásolom a tesztet:
A citromteszt menete (otthoni verzió):
- Vegyünk egy fültisztítót és pontosan a közepén kössünk rá egy vékony zsinórt. A zsinórt függőlegesen tartva a fültisztítónak vízszintesen kell lebegnie.
- A fültisztító egyik végét vegyük a szánkba, tartsuk a nyelvünkön 20 másodpercig, majd vegyük ki.
- Cseppentsünk 5 csepp jó savanyú citromlevet (vagy citromlé-koncentrátumot) a nyelvünkre és nyeljük le.
- Vegyük a fültisztító másik végét a szánkba és tartsuk a nyelvünkön 20 másodpercig.
- Ha ez letelt, vegyük ki és a zsinórnál fogva vizsgáljuk meg: a citromteszt lényege, hogy a fültisztító a kísérlet után is változatlanul vízszintesen függ-e, vagy az a vég, amit a citromlé után vettünk a szánkba, nehezebb, és ezért lejjebb esik. A nehezebb vég súlya ugyebár a fokozott nyáltermelődés miatt nőhet meg – a kísérlet szerint ez esetben introvertáltak vagyunk –, míg ha a teszt után is vízszintesen függ a fültisztító, akkor extroveltáltak, mivel nem hatott ránk különösebben a savanyú citromlé.
Nekem nehezebb volt jóval, úgyhogy introvertált. Hozzá kell tegyem, hogy világ életemben utáltam a savanyú ízt, lehet épp az érzékenység miatt. A keserűt pedig sok helyen szeretem. Ismerek 3 embert akik szokták üresen enni a citromot, ők extroként viselkednek tényleg.
Szorongás oldása
Alapvetően azt tanácsolom, keressünk fel egy pszichológust, aki segít kiboncolni mi áll ennek a hátterében és hogy lehet megszüntetni. De ha erre nincs lehetőség vagy keret, akkor segíthet pár dolog.
Az egyik a házi kezelés. Egy nagyon jó könyv a témában Reneau Z. Peurifoy - Szorongás, fóbiák, pánik. Itt sok információt találunk a kialakulásáról, megoldásokról stb.
Meg kell tudjuk állapítani, hogy mi az amitől általában kialakul, mik azok a helyzetek amikor fokozódik. Erre a legjobb, ha csinálunk egy kis word dokumentumot, amire akár jelszót is lehet rakni: Itt leírjuk mikor alakulnak ki, milyen intenzitásúak, mitől szűnnek meg a negatív érzések. Ha ezeken elmerengünk kicsit, akkor az idő nekünk dolgozik, mert egyre több információ lesz róla és egyre hatékonyabban tudjuk megszüntetni.
Mint a magánynál, úgy ennél az állapotnál is fontos hogy mire használjuk, hogy tekintünk rá. Lehet azt mondani most szorongok és emiatt egy szerencsétlen vagyok, aki nem alkalmas az életre, de ettől csak rosszabb lesz! Lehet azt is mondani, hogy igen van ez az állapotom, ami nagyon kellemetlen, de nem fogok belehalni, túlélem. És egyébként is örüljek, hogy megvan a két kezem lábam, és nem születtem Észak-Korea szegénynegyedébe. Így már még sincs világvége. Ezeken a gondolatokon nagyon sok múlik!
Ha bekövetkezik az állapot, legrosszabb ha leülünk és átéljük teljesen a dolgot. Sok helyzetben ez az automatikus reakció, de nem kell engedni, valahogy kell kompenzálni. El lehet terelni a figyelmet, ezt legfőképpen a koncentrálást igénylő feladatokkal tudjuk. Mindenkinek egyénileg kell kitapasztalni mi válik be. Pár ötlet:
- Felhívni valakit, beszélni vele semleges témákról.
- Sportolni, itt feszültséget is levezethetünk.
- Szex, akár új partner, titkos vágyak kipróbálása. Nagyon el tudja vonni a figyelmet.
- Kimozdulni otthonról, új helyeket látni, új ingerek érjenek.
- Kedvenc hobbi, könyv, film, bármi amibe bele lehet mélyedni.
- Relaxálás, meditáció. Nem biztos hogy működni fog, de egy próbát megér.
- Beszélni a szorongásról valakinek. Ez lehet olyan ember aki nem fúja fel a dolgot, inkább csak kineveti, ezáltal mi sem látjuk annyira megrázónak. De lehet olyan ember aki szintén hasonló gondokkal küzd és ketten támogatjátok egymást.
- Csöbörből vödörbe, vagyis ha nagyon kellemetlen az állapot, akkor egy hasonló kevésbé kellemetlen, akár szorongást végző tevékenységet csinálni. Pl egy szociális fóbiás, ha másik nap előadásra készül, akkor elmegy egy hullámvasútra, mivel kicsit a magasságtól is fél:)