Gyakorta jellemzője az introvertált gondolkodásnak a negativitás. Ami, ha csak egyedül dominál, akkor elég káros tud lenni, de ha párosul cselekvéssel, tenni akarással, akkor jól is elsülhet.
Jómagam is hajlamos vagyok rá, de ez segített sok mindenben pl. a sportban is. Vékony testalkatú voltam, automatikusan elképzeltem ahogy majd belém kötnek a nagydarab fickók és nem tudom megvédeni magam. Emiatt rendszeresen edzettem és most már nem kell tartsak ilyesmitől. Vagy akár bármilyen hétköznapi helyzetben, egy negatív személy nem hagyja nyitva az ajtót véletlenül, mert inkább többször ellenőrzi, és persze elképzeli, hogy biztos épp most fog jönni a betörő, nem hibázhat.
Emiatt a sok fantáziálgatás miatt, fejlettebb a kreativitásunk. Amit ha jó cél felé fordítanak (ezt már kicsit pozitívan:) ) akkor sokkal több ötlettel rendelkezhetünk a megvalósításra.
Megvan a hátránya a túlságosan pozitív szemléletnek is. Van egy ismerősöm, aki kb. minden héten új tervekkel jön elő. Egyszerűen annyira elhiszi hogy ez működni fog, vállalkozni fog, elköltözik meggazdagszik, hogy mindegy mi történik, hogy alakul és mindegy hogy már eljátszotta ezt 1000-szer, teljesen úgy látja sikere lesz. Eddig nem volt, 33 éves és az anyja tartja el.
Ha ő kicsit is látná a valóságot, ami alapján éveket töltött el az életében a semmivel, és elég nagy az esély hogy max. egy taxis lesz belőle, akkor sokkal jobban igyekezne és valóra váltaná a terveit. De mivel sosem negatív, így ez pár évig még nem fog bekövetkezni.
Szóval bizonyos szempontból még örülhetünk is hogy nem a másik véglet vagyunk. Ez az egész csak egy automatikus beidegződés még gyerekkorból. Az hogy mihez fogunk a negatív forgatókönyv elképzelése után, csak rajtunk múlik.
