Milyen aranyos csaj! Bevallom csak most kezdtem el olvasni, ezt a talán leghíresebb introvertáltaknak szóló könyvet. Leírom ami hasznos lehet.
A könyv elején elmondja az alapokat, ezt inkább idézem mert én sem tudnám jobban elmondani:
"..az introvertáltak és az extrovertáltak abban különböznek, hogy mennyi külső inger kell nekik ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Az introvertáltak kevesebb inger mellett érzik magukat „épp jól" — például ha közeli barátjukkal borozgatnak, keresztrejtvényt fejtenek vagy könyvet olvasnak. Az extrovertáltaknak plusz ingermennyiségre van szükségük, ami olyan tevékenységekből fakadhat, mint új emberek megismerése, síelés a meredek lejtőn vagy a hangerő feltekerése...Az introvertáltak is rendelkezhetnek jó társas készségekkel, élvezhetik az összejöveteleket és az üzleti tárgyalásokat, ám egy idő után úgy érezhetik, most már jobb volna otthon, pizsamában. Ők azt szeretik, ha társas energiáikat a közeli barátaikra és munkatársaikra, illetve a családjukra fordíthatják. Inkább hallgatnak, mintsem beszélnek; gondolkodnak, mielőtt meg-szólalnak, és gyakran úgy érzik, hogy írásban jobban ki tudják magukat fejezni, mint szóban. Általában kerülik a konfliktust. Sokukat megrémiszti a csevegés, a mélyenszántó beszélgetéseket azonban módfelett élvezik."
Itt nagyon érdekes volt a vízszintes és függőleges ábrázolás:
"Továbbá az introvertáltak nem szükségképpen bátortalanok és szégyenlősek. A bátortalanság nem más, mint a társas elutasítástól és megaláztatástól való félelem — az introverzió lényege pedig nem ez, hanem a nem túlingerlő környezet keresése. A szégyenlősség fájdalmas, az introverzió nem. A két fogalmat néha azért szokták összekeverni, mert néha valóban összemosódnak (bár a pszichológusok körében vita folyik arról, hogy milyen mértékben). A két tendenciát a pszichológiában vízszintes és függőleges tengelyeken is ábrázolják a vízszintes tengely jelenti az introvertált-extrovertált spektrumot, a függő-leges pedig a szorongó-stabil spektrumot. E modell révén az emberek négyféle személyiségtípusba sorolhatók: nyugodt extrovertáltak, szorongó (vagy impulzív) extrovertáltak, nyugodt introvertáltak és szorongó introvertáltak. Más szóval, ön lehet mondjuk szégyenlős extrovertált, mint a különleges egyéniségű Barbra Streisand, aki egyszerre életművész és szenved bénító lámpalázban; vagy nem szégyenlős introvertált, mint Bill Gates, aki mindig a maga feje után megy, és hidegen hagyja mások véleménye. ...Sok introvertált visszavonultsága egyrészt abból a kívülről jövő üzenetből ered, hogy túlzottan elmélkedő hajlamuk nem teljesen normális; másrészt abból, hogy élettani berendezkedésük miatt ódzkodnak a túlságosan ingergazdag környezetektől."
Abban a szerző is egyetért, hogy nem lehet mindenkit egy séma alá venni és sokféle változat van, ahogy sokféle van intelligenciából is.
Később részletesen taglalja, hogy miért lett extrovertált az ideális kép a társadalomban. Én ezt nem csak történelem könyvekben keresném, inkább a fogyasztói társadalom. Aki minél több társasági eseményen vesz részt az annál többet fogyaszt. Ha csak az olvasás lenne a hobbija mindenkinek, akkor nem működhetne ennyi nagy áruházlánc.
Valószínűleg a mozinak is nagy hatása volt. Lényegében mindennap extrovertált embereket látunk a tv-ben, filmekben, persze hogy automatikus olyanok akarunk lenni.
De nem sokat agyalok ezen és nem is érzem magam kevesebbnek. Ahogy itt is leírtam a boldogság nem ezen múlik. Ha elértük amit akarunk, az életünk hozzánk igazodik, ez példaként szolgálhat bárkinek. Függetlenül attól hogy milyen személyisége van. Folytatás következik.