Vendégcikk: Utcahosszal vezetnek az introvertáltak.

2016. november 23. 08:09 - introvertaltak

Egy kedves olvasónk osztotta meg velünk a meglátásait az introvertáltak regenerálódásáról:

Utcahosszal vezetnek az introvertáltak.

Mi lehet az, amiben az introvertáltak utcahosszal vezetnek, és nem azonosítják valami negatív tulajdonsággal az emberek? Ráadásul ez behozhatatlan előny. Ez nem más, mint a regenerálódás képessége. Feltételezem, erre szinte mindenki felkapja a fejét. Hát márpedig ezt hogy írhatja bárki? Pedig nincs ebben semmi bökkenő. Itt most teljesen lényegtelen, hogy az adott személy tudja-e magáról hogy introvertált. Egyszerűen ez egy képesség. Sokan állítják, hogy tanulható, de tapasztalom magam körül, hogy nem. Ezt nem tudja senki elsajátítani, ez van, vagy nincs. Ennyi. Ugyanaz mint a nyelv, vagy zene. Vannak, akinek könnyen megy, vannak, akinek nehezebben, de megy, és van akinek nem megy, és nem is fog. Mint tudjuk, mit csinál egy intró, ha társaságban van. Figyel. Érdeklődik. Majd fárad. Aztán elfárad. Kimerül. Hazamegy, áldja a pillanatot, mikor hazaindult. Gondolja magában: jól éreztem magam, de már haza kellett jönnöm. (nem tud arról, hogy intró) Lepihen, egyre jobban érzi magát, végiggondolja mi történt ma. Miután végiggondolta, foglalkozik azzal, amit szeret, végül nem gondol semmire, hanem csak a jelenben van, boldog. Kialussza magát este, majd reggel megy dolgozni. Minden rendben. Igen, most mindenki mondhatja, de hol itt a gond, miért is számít, hogy az intrók jobbak regenerálódásban. Az extróknak nincs is erre szüksége. Jól érzik magukat emberek között. De van egy bökkenő. Egy átlagos extrovertált is elfárad. Főleg a mai száguldó világban. Egyik pillanatról a másikra jönnek a hírek, megosztások, plakátkampányok... Erre nagyon nyíltak. Olyan sebességgel jönnek az infók, hogy ebbe mindenki belefárad, beleég. Olyannyira, hogy ki kell kapcsolni. Majd ha ez sikerült, regenerálódásnak el kell indulni. És akár hiszi bárki, akár nem, ehhez csend kell. És gyakorlat. Nem tudatos gyakorlat. Képességből fakadó gyakorlat. Amiről nem is tud az illető. Ez az intró személy gyerekkorától csiszolja, mert mindig is fáradt a közösségben, és módszerekre, rutinokra volt szüksége, hogy épeszű maradjon. Ez az extróknál nem volt szükséges kidolgozni, mert nagyon ritkán volt nekik igény erre. Mostanáig. Nekik is van egy küszöb, amit ha átlép a bejövő infó, elfáradnak. És innentől jön a negatív kettős spirál: kikapcsolódás végett társaságba megy, ami nem enyhít, csak időlegesen, de ugyanazzal a teltséggel érkezik meg magányába. De ez nem jó érzés, ezért fel a netre, infógyűjtés. Mélyebbre kerülés. Nehezen elalvás, mert nincs regenerálódás előtte, fáradtan ébredés, feldolgozatlan infókkal, és ehhez érkezik a következő reggelen a beszélgetés műsor a rádióból, a csúcsforgalom, egy csomó infó pluszba, meló, konfliktusok. Továbbra is fel akarja dolgozni, és kezd mindent előröl. Kezd kiégni, elképesztő frusztrált lesz, piához nyúl vagy bármely más szenvedélyhez. És ebből nincs kiút. Sajnálom kicsit, hogy ezt kell írnom. De nincs kiút. A legtöbben megtanulnak ezzel együtt élni. De az életük minősége…

Honnan gondolom ezt?

Sokat figyelem a közeli környezetemet, jártam sokat gyülekezetbe. Alig ismerek magamon kívül intrókat. A gyülekezeti alkalmakon mindenki ugyanarról panaszkodott, kimerültség, ingerlékenység, frusztráltság. Imádkoztak Istenhez, Jézushoz, bárkihez, csak enyhüljön már. Ezt néztem kb 4 évig, mire feltűnt, hogy ugyanazokat hallom évek óta. Nem jönnek ki a kollégával, otthon az anyám, a férjem a feleségem milyen gáz… Természetesen fáradtam ezekben az alkalmakban, végül kikoptam. Hallgatták az extrók az extró vezértől az intrók módszereit. Azóta is ugyanazokat panaszkodják. A gyógyuláshoz egyedüllét kellene.

Vannak zseniális misztikusok, pl. a Jezsuiták között, akik egyértelműen intrók voltak. Évszázadok óta írják a megoldást, gyógyírt, de egy extrónak sem sikerült. Ugyan az extrók írnak, beszélnek róla, és hirdetik azt, hogy segít, és csináld ezt vagy azt, de hallatszik, hogy nem hiszik el. Érzem, és tudom is, hogy csak egy intro segíthet, de eddig egy extró sem próbálta meg, azt a bizonyos első lépést sem, hogy elinduljon a gyógyuláson. Túl egyszerű. Befelé figyelni. Nem befelé fordulni, félreértés ne essék. Hanem a legrettenetesebben felgerjesztett kíváncsisággal befelé figyelni. Hallgatni, ellazulni. És Te kedves intró olvasó, gyermekkorod óta képes vagy erre. Ismered magad, mint a tenyeredet, egészségesebb vagy az emberiségnél, sőt lehet teljesen egészséges vagy, csak épp nem tudtál róla. Állj fel, merj egyedül lenni, élvezd. Feltöltődésed után pedig menny, és légy jelen az extróknak, mert szükségük van ránk, nekünk meg rájuk.

 

Mit gondoltak igaza van?

 

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://introvertaltak.blog.hu/api/trackback/id/tr3811992318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása