Ki vagyok én?
Van olyan egyáltalán, hogy önmagam?
Nemrég beszélgettem egy introvertálttal, akinek elég sok minden nem úgy alakul az életében ahogy ő akarja. Adtam neki pár ötletet a változtatásra, volt amit jónak is látott, de ezt válaszolta: “ha rágyúrnék minden szempontból akkor abból nagy baj menne mert elveszteném önmagam akit egyébként én maximálisan el tudok fogadni”.
Ez számomra elég vices. Tudatában van annak hogy nem érzi jól magát, változtatni kellene, de mégis ragaszkodik hozzá.
Hogyan tudjuk megállapítani meddig tart az önmagam, és mikor játszunk már más szerepét?
Ha én nem szeretek táncolni, akkor én vagyok, de aztán elmegyek táncórákra és megszeretem, akkor már más vagyok? Ha óvodásként mindég fociztam, de most már utálom, akkor az volt önmagam vagy a mostani? Ha nem tudom a történelmet megtanulni, de végül bevágom és 5-ös lesz, akkor melyik voltam én? Ha régen nem tudtam ismerkedni most igen, akkor elveszett a régi énem? Régen nem hordtam bő rövidnadrágot, most hordok, akkor megváltozott a belső valóm?
Ezeken kell elgondolkodni.
Lehet e olyat állítani hogy ez én vagyok az pedig nem?
Nem lehet. Ha valaki ugyanazt csinálja mint eddig ugyanaz lesz az eredmény is. Ha változtatni akarsz, akkor nem maradhatsz ugyanaz ember.
Van valami célod, akkor tegyél érte, ne azon töprengj vajon, közben hol veszítem el a régi önmagam.. Azt az önmagad amit valójában nem is szeretsz, mert ha szeretnél akkor elégedett lennél vele és nem is merülne fel a változtatás..
Ki kell kipróbálni új dolgokat, és majd eldönteni mi az ami közelebb áll, mi az ami távolabb, marad e vagy sem. Majd lassan beléd épül és ez is te leszel. De ha nem próbálod meg akkor ki sem derül. A változtatás mindég azzal jár, hogy kicsit elveszítjük az eddigi önmagunkat.
Susan Cain - Csend 2.
Folytatom a könyv olvasását.
Jung úgy gondolta, hogy az introvertált emberek „a maguk módján a kultúra előmozdítói és nevelők", akik „egy másik lehetőséget" mutatnak meg nekünk, amelyet „kultúránk fájdalmasan nélkülöz". Azt is elismerte azonban, hogy „kívülről csak visszafogottság, zárkózottság, részvétlenség vagy bizonytalanság és látszólag alaptalan zavarodottság látható", ami előhívja »a környezet előítéletét ezekkel a típusokkal szemben".
Bizony így van!
A lelkészt akkor tekintették sikeresnek, ha alapjában véve tartózkodó és méltóságteljes emberek tömegeit képes volt megríkatni vagy üvöltözésre késztetni. »Nincs fájdalmasabb és elkeserítőbb, mint ha olyan lelkészt látunk, aki kővé meredten álldogál, és úgy kínlódik, mint a matematikus, aki épp a Hold Földtől való távolságát próbálja kiszámítani"— panaszolta egy vallásos újság 1837-ben.
Még a vallásban is megjelenik ez. Viszont sok introvertált jó szónok volt, köztük az író Susan nagyapja is, itt beszél róla.
Ezután az író elmegy egy Tony Robbins szemináriumra, ami nem tetszik neki túlságosan.
Úgy tűnik, e készségek bemutatására Tony a legalkalmasabb ember. Megfordul a fejemben, hátha titokban extroverzió-fokozó szteroidokat szed. Pszichiátriai szakkifejezéssel élve To-ny hipertímiás temperamentumú, azaz a kirobbanó életkedv, az optimizmus, a túláradó energia és a határtalan önbizalom életre szóló személyiségvonásként van jelen benne — és e tulajdonságait az üzleti életben, elsősorban az értékesítés területén kamatoztatja. Az ilyesfajta ember gyakran a társaság motorja, mint például Tony most a színpadon.
Arra gondoltam vajon mi lenne lenne ha tony egy lakatlan szigetre kerülne? Lehet mély depresszióba esne, állandóan sírna, és csak azért nem adná fel, mert annyi optimizmus van benne, ami elhiteti hogy meg fog menekülni úgyis, és újra bekerülhet a társadalomba. Ugyanaz az ember, csak a helyszín más.
Részemről borzasztóan élvezném! Persze jó lenne egy női tars, és törekednék a szabadulásra, de ha nincs, akkor sem problémáznék rajta.
Tony azt mondja:minden tudás haszontalan, ha nem párosul cselekvéssel.
Mi van, ha önmagáért szeretjük a tudást, és nem azért, hogy valamiféle cselekvési tervként szolgáljon? Mi van, ha azt kívánjuk, hogy több, és ne kevesebb szemlélődő ember éljen a világon?
Hát ebben nem értek egyet. Egyszerűen a mai világban, az információk tengerében, nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy legyen egy tudásunk ami az égvilágon semmire sem használható fel. Hány olyan embert ismerni akinek nincs semmi gondja? Én egyet sem ismerek. Ezek a gondokkal teli emberek, tudást szerezzenek olyan területekről aminek semmi köze az ő problémáik megoldásához? Hülyeség. Arról kell tudást szerezni amiben hátrány van, és megoldani. Majd esetleg egyszer 50-60 évesen ha minden szuperül alakul, akkor lehet elmerülni ilyesmiben.
Persze lehet valakinek a szenvedélye kvízkérdésekre válaszolgatni, de ezt is lehet csinálni a fotelből, vagy 50 millás játékokban. Ha a fotelből csináljuk, akkor nem old meg semmi problémánkat, de 50 milla az már igen.
A következőkben ellátogat es híresen extrovertált egyetemre, a Harvardra.
- Sok szerencsét ahhoz, hogy egy árva introvertált lelket találj itt - mondja egyikük. - Ez a suli az extroverzióra épült - teszi hozzá a másik. -Az osztályzatod és a társas státuszod függ ettől. Itt egyszerűen ez a norma.
A végén mégis talál valakit, Beszélgetésbe ered vele és elmeséli, hogy nehezen boldogul itt:
— A társasági élet afféle extrém sport itt — meséli Don egyik barátja. — Az emberek állandóan a városba járnak szórakozni. Ha egy este nem mész velük, másnap rögtön megkérdezik: hol voltál? Úgy járok el esténként szórakozni, mintha ez lenne a munkám.
Hát én csak annyit tudok mondani rossz helyre ment. Finnország híresen introvertált, de Kínára is sokat mondják. Ő talált egy olyan helyet, ahol elég nehéz érvényesülnie. Van ennek persze számos előnye még így is, de kérdés, megéri a hátrányokat foltozgatni, mint inkább az előnyökre alapozni?
Folytatás következik.
Introvertált mozi 3.
Ádám almái
Ez a film tökéletes példa a kompenzálásra. Nem túl jó értelemben, itt mindenki már kórosan műveli. Érdekes történet, mély mondanivalóval, ajánlom mindenkinek! Már csak ezért is, mert hűen ábrázolja mekkora problémák léteznek és mégis, az élet megy tovább. El lehet gondolkodni a film végén, hogy miért is aggódunk apró ügyek miatt, amikor mással ilyesmi történik?
Itt egy leírás, a port.hu-ról: Az újnáci Adámot 12 hét közmunkára ítélik. A büntetést a jólelkű pap, Iván közösségében kell letöltenie. A csupa furcsa alakból álló társaság kíváncsian tekint a jövevényre, akinek célja felforgató jellegű - a paplak kertjének büszkeségét, az almafát veszi célba, almatortát akar sütni. Ám hiába Ádám eltökéltsége, az almafa termése ki van téve a madarak és a kukacok támadásainak, ráadásul villám is sújtja. Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Adam szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik.
http://filmvilag.org/go/film/49557
Aki még nem nézett online filmet: középtájt az X-re kell kattintani, többször is, amíg el nem indul. Új ablakok fognak megnyílni, azokat mindet be kell zárni. Kell pár másodperc amíg betölti, de utána jól megy.
Susan Cain - Csend 1.
Milyen aranyos csaj! Bevallom csak most kezdtem el olvasni, ezt a talán leghíresebb introvertáltaknak szóló könyvet. Leírom ami hasznos lehet.
Magány
Mitől van, tehetünk ellene valamit?
Gyomorideg kezelése házilag
Vicces megnevezés, de tény hogy sokaknak okoz bosszúságot. A túlzott idegeskedés, stressz okozza a tüneteket, aminek akár fekély vagy egyéb panaszok is lehetnek a következményei, ezért jó odafigyelni rá. A következőkben leírom mi az ami nekem segített.
Sokféle dolgot próbáltam, de ami a leginkább bevált, az a meleg volt! Meleg vizes palack a fájó pontra, jó szorosan. Ezenkívül meleg tea, nekem a citromfű jött be, de a kamilla, cickafark, más nyugtató teák is biztos hatásosak.
A lényeg, hogy a nagy meleg érje kívül és belül is. Mikor a teát ittam alig ment le a torkomon olyan forró volt, de ettől csökkent leghamarabb. Meg kell inni minimum 300 millilitert, a palackot meg addig tartani rajta, amíg meg nem szűnik.
Az étel is fontos, lehetőleg bázikus kajákat fogyasszunk, mint a főtt tojás, burgonya, zöldségek. Kerüljük a fűszereket, húsokat, gyümölcsöket is mértékkel amíg fáj. Az éhgyomor sem jó, mert az is savas lehet. Figyeljük meg mit fogyasztottunk a fájdalom előtt, azokkal mértékkel bánni. Sport is hatásos lehet ha rendszeresen végezzük.
Évek óta nincsenek már ilyen panaszaim, ebből is látszik, hogy az önfejlesztés mennyire fontos. Az kell mondjam egy egy ilyen testi baj megoldása viszonylag egyszerű, ahhoz képest amikor a fejünkből kell kiszűrni, mi az ami odavaló és mi az ami nem;)
Mi az a módszer, amivel szinte bármikor lehetsz egy kicsit extrovertált?
Csakis saját felelősségre
Ha lehetne végezni egy statisztikát biztos vagyok benne, hogy az jönne ki: az introvertáltak nagy része nem iszik egyáltalán alkoholt. Dolgozik bennük egy olyan “jólneveltségi elv” ami megveti ezt, és ők távol akarnak maradni tőle. Pedig ez is jó kompenzáció, csak gondoljunk bele, a múltban hány meg hány olyan kellemetlen esemény volt, aminek elejét lehetett volna venni egy kis itallal? Ezért is alakult ki a mondás, hogy “Iszol te eleget?” :)
Mindenkinek másképp hat, van aki álmos lesz tőle, van aki jókedvű, esetleg magabiztosabb, de egy biztos: kirángat egy kicsit a szokásos negatív gondolkodásból, és másképp értelmezhetünk eseményeket. És nekünk az a lényeg. Sok introvertált csak szorong, fél, előre egy nagy társasági dologtól, aztán ott még rosszabbul érzi magát, mikor meg már vége akkor amiatt bánkódik, hogy mért ilyen ő, és miért okoz ekkora megterhelést. Nem egyszerűbb pár korty? Ha képes kiváltani ezt az egész ördögi kört. Megér annyit a jól neveltséged, meg az elveid hogy mindég ugyanazt a sok szar helyzetet kelljen átéljed?
Az is egy döntés ha jól neveltek maradunk, de kérdés, hogy ez a saját objektív megítélésünk miatt történt, vagy pedig még mindég gyereknek érezzük magunkat, akit a mama figyel és rászól ha rosszat tesz..
Én itt nem arról beszélek amikor részegen tengetjük mindennapjainkat, vagy már alig várjuk a napnak azt a pontját hogy végre kis italhoz jussunk. Ők az alkoholisták, akik súlyos betegek, ne legyünk olyanok. Arról beszélek, amikor 1-2 deci bor, vagy kevesebb töményebb ital, enyhíthet a kellemetlen állapoton, illetve felkészíthet a jövő kellemetlenségeire.
Ilyen lehet egy lakodalom, nagy családi vacsora amihez egyáltalán nincsen hangulatunk. Ilyenkor az ha nem iszunk semmit, ellenünk dolgozik, mert eleve a többiek isznak, és kéne valami amivel megjönne a kedv. Konfliktushelyzetben, amikor nincs erőnk kezelni, így lehet egy kis előny.
De alkalmazni lehet ezt egy üzleti tárgyaláson, vagy egy állásinterjún is. Ilyenkor úgymond, jó színben kell feltűnni, de csak egyszer. Ha szakmailag fel vagyunk készülve, akkor a későbbiekben az lesz a fontos. Állásinterjún pedig a döntő, hogyan adjuk el magunkat, legtöbbször egy fejvadásznak, akivel többet nem is kell találkozni. Ha borzasztó feszült vagy, az nem lesz jó sem neked, sem a munkáltatónak, aki keresi a megfelelő szakembert és csak az idejét pocsékolja.
Randin, vagy tényleges munkába menetkor nem javaslom az ivást, mivel ezek hosszútávú dolgok és hosszútávon nem lehet inni. Akkor sokkal szarabb helyzetben leszel, mint most vagy.
Szükséges hogy tudjad pontosan hogy reagálsz ittas állapotban, és tudjad mennyi az optimális mérték. Ezt mindenkinek saját magának kell kitapasztalni, melyik azaz állapot amikor mindenre normálisan tud válaszolni és senki nem vesz észre semmit, és melyik az amikor már sok. Azt is ki lehet tapasztalni mi válik be legjobban, a sör később szívódik fel és tovább tart a hatása, a pálinka hamar és rövid ideig tart stb. Kis adag tömény elfér a zsebben is, ez akár megnyugtató is lehet, nem kell gyakran kiüríteni :)
De még egyszer mondom, itt mindent személyesen kell kikísérletezni és figyelni a hatásokra, a mértékre!
Barátkozzunk, de miért?
Kell e barátság nekünk introvertáltaknak? Jól érezzük e magunkat barátságban? Sokakban vetődik fel a kérdés.
Én azt mondom mindenképpen kell, már csak a szociális háló védelme miatt is. Értsd valami rossz történik és nincs aki segítsen, akkor egy barát életet menthet.
Az legyen tiszta, hogy teljesen egyedül élni nem lehet. Max valami tibeti falvakban remetének, de ha te ott élsz, akkor nem olvasnád a blogokat.
Azt is jó tudni, hogy az önbizalomhoz, a hitrendszerhez, a világ reális látásához, elengedhetetlenek a visszajelzések. Mi introvertáltak hajlamosak vagyunk minden negatívat magunkra húzni, egy barát ebben segíthet, hogy más szemszögből lássa ugyanazt a történést. Így alakul ki az egészséges személyiség, egyrészt a belső, másrészt a külső faktorokból, még nálunk is.
Fiú vagy lány barátok?
Mindkettőnek megvannak az előnyei a legjobb ilyen is és olyan is. Az ellenkező nemű sokat segíthet az ismerkedésben, az azonos nemű pedig jobban meg tud érteni bizonyos dolgokat.
A szám az nincs megszabva, lehet elég egy is, de ha sok dologgal foglalkozol akkor egy ember nem érthet mindenhez amihez te, max bólogat rá de nem érdekli a téma. Ez esetben jobb több barát akikkel összesen, meg tudsz vitatni mindent.
Mi a barátság célja, érdeke?
Furcsán hangozhat hogy a barátság érdeke, de valójában mindent a saját érdekeink mozgatnak. Aki nem hiszi az olvassa el Richard Dawkins Önző Gén című művét.
Gondolom te is jártál ár úgy, hogy elkezdtél beszélgetni valakivel, akár találkozni, aztán idővel abba maradt az egész. Ez azért volt, mert kettőtöknek nem volt érdeke az, hogy kommunikáljatok.. Egyszerűen ő sem, és te sem láttátok az okát annak, hogy miért jó az ha ismét felkeresitek a másikat.
Kell legyen valami közös, pl megbeszélitek a legújabb ruha divatokat, vagyis érdek az lehet hogy új ötleteket adjon a ruháidhoz, véleményt mondjon az összeállításokról. Ilyen lehet még a közös zenei, filmbeli, ízlés, párkapcsolati szituációk, munka, hobbi, egymás botladozása. Utóbbit ha csak magunk éljük meg, akkor szörnyű lehet, de másnak elmesélve sokszor egész vices.
A fő elv a közös segítés kell legyen, ő is segít amiben tud, és te is neki.
Mit mondjál el neki és mit nem?
A barátság hosszútávon attól lesz jó, ha szinte mindent elmondasz neki. Akkor lesz sok közös téma, meg lelkizés amikor mindketten kitárulkoztok kicsit. Ezek tartják össze az egészet. Egy ilyen barátság nem fog megszünni egyik napról a másikra, mert más nem adhatja meg azt amit te adtál, csak ha sok idő telik el és hasonló ívet járnak be.
Hányszor találkozzál vele?
Erre sem kell rágörcsölni. Sokan gondolják úgy hogy a kommunikáció élőben játszódik meg, erre kell törekedni, én azt mondom, hogy ezt mindenki saját maga kell eldöntse. Ha csak egy barát van neked és másképp reggeltől estig otthon ülsz, akkor jó vele élőben találkozni, kimenni valahova. De ha másképp jársz ki eleget, akkor nincs gond az online beszéddel sem. Sok introvertált viselkedik írásban extrovertáltként! Úgy hogy, ha úgy érzed ott tudsz kiteljesedni, kifejezni magad, akkor csináld. Lényeg hogy mindkettőtöknek jó legyen így.
Hol barátkozzál?
Ajánlom az online közösségeket, mint a gyakori kérdések, társkeresők, fórumok olyan témában ami érdekel stb. De akár a blogok is lehetnek mint ez itt. Aki szeretne ismerkedni az kiírhatja itt kommentben, és majd kapja az üzeneteket. Nagyjából hasonló a célcsoport, úgyhogy nem kell félni, hogy találunk egy olyat aki egész nap csak nyaggat "Mikor megyünk már bulizni??":)
8 féle intelligencia
Már gyerekkorban is foglalkoztatott, hogy miért kell nekünk annyi matematikát tanulni, amikor ott a számológép? Ironikus is volt, hogy sok teszthez használhattuk is..
Tudtam, valahol minden ember jó valamiben, de a sima IQ tesztek legtöbb kérdése logikai feladat, vagy térben kell elképzelni a tárgyakat. Szerény véleményem az, hogy az igazi intelligenciát eredményekben lehet mérni. Hiába tölt ki valaki a teszten 140 pontot, ha 30 évesen magányosan él a szüleivel. Tőle mit lehet tanulni? Maximum azt, amit nem kell csinálni. Másik meg kijön átlagon alulinak, és fiatalon már mindent elért amit akart. Na tőle lehet inspirálódni.
Howard Garner kicsit tisztába tette a dolgokat, 8 féle intelligenciát különített el. Lássuk őket:
Nyelvi/verbális intelligencia- Ők azok akik már gimiben nagyon szerettek angolozni, akár több nyelvet is tudtak megtanulni. Nagy a szókincsük, könnyen kifejezik magukat, imádnak olvasni.
Logikai/matematikai intelligencia – A gyors számolók, akik kedvelik a logikai feladványokat, állandóan sudokuznak, vagy rejtvényt fejtenek.
Képi/térbeli intelligencia – Képekben gondolkodnak, jól tudnak navigálni, térképet olvasni. Vissza tudnak emlékezni régi eseményekre is pl egy családi összejövetel képeire. Az szobrászok többsége ilyen, mivel el kell tudják képzelni az egész művet előre.
Testi/mozgásos intelligencia – A mozgás, érintés során szerzi a tapasztalatait ezért gyakran fogja meg a tárgyakat, embereket. Ügyes táncosok, lemennek egy box edzésre és 10 perc után nem győzi dicsérni őket az edző, hogy mennyire ráérzett a lényegre. Jó a kézügyességük, szeretnek barkácsolni, összeszerelni, minden két kézzel végzett munkát.
Zenei intelligencia – Rá mondják hogy zenei hallása van. Kiváló ritmusérzéke, sokszor dúdol számokat, és amikor csak teheti a fülhallgatóját hallgatja. Beethoven az egyértelmű példa erre.
Természeti intelligencia - Akik nagyon szeretik a természetet és egyből megértik a benne levő összefüggéseket. Kedvelik a természetfilmeket, az állatokat, növényeket, sokat kertészkednek.
Társas/interperszonális intelligencia – Azok akik lemennek egy buliba és egyik társaságról röpködnek a másikra, hatalmas szociális körük van. Hamar átlátják a társas kapcsolatokat, könnyen tudnak együttműködni másokkal.
Személyes/interperszonális intelligencia – Az előbbivel ellentétben az ilyen emberek saját magukat értik legjobban. Ismerik az erősségeiket gyengeségeiket, tudják motiválni magukat, kerülik a káros szokásokat amik hátráltatják a céljaik elérésében. Szeretnek egyedül lenni és elmerengni a gondolatokban, érzelmekben. Mindenről határozott véleményük van, amit a korábbi tapasztalatok támasztanak alá. Ebből talán minden introvertáltnak van egy adag.