A cikket erre a bejegyzésre reagálom: http://onbizalomnelkul.blog.hu/2016/05/17/jonnek_a_sotet_felhok#comment-form
Már ne haragudj Daniella, de te milyen álmot kergetsz? Azt hogy évekig szociális fóbiával küzdve, introvertáltan, úgy hogy már megpróbálkoztál a legtöbb gyógymóddal, eljön majd az az idő, amikor te élvezni fogod azt a munkát amit most csinálsz? Ha jól értem akkor 8 órában sok ember között lenni és beszélgetni, meg ellátni olyan feladatokat amiket szívből utálsz? Szerintem ez abszolút lehetetlen.
A túlzott önfejlesztésnek is megvannak az átkai. Úgy látom nagyon beleéltétek magatokat azokba a könyvekbe amiket olvastok Kaisával. Egyébként Reneau Z. Peurifoy Szorongás, című könyvében is azt írja a legelső lecke előtt: "lehetőség szerint iktasson ki minden erős stresszel járó, nem szükségszerű tevékenységet". Ha fennáll 8 óra stressz, akkor a gyógyulás nagyban nehezedik.
Gondolatok okozzák minden problémánkat?
Az jön le nekem az egész blogból, hogy a gondolatok okozzák a problémákat. És ez persze így is van, de nem a gondolatokon múlik minden..Gondolatok, érzések, cselekvések összefonódnak.
Ha téged egy jelentéktelen emberként kezelnek a munkahelyen, akkor ez míg élsz fájni fog. És fájna a legegészségesebbnek is. Illetve a legegészségesebb attól lenne az, hogy az élete minden másik pontján azt kapja mennyire király ember!
Pszichológiában vannak racionális és irracionális gondolatok. Ha félsz attól, hogy új egy közösség, kirekeszt, kibeszél, furcsán néz rád, bánt, akkor ezek irracionális gondolatok, amiket jó megkérdőjelezni és kigyomlálni.
De ha benne vagy közösségben aki kirekeszt, kibeszél, furcsán néz rád, bánt akkor ezek racionális gondolatok, mert megtörténtek... És hogy a túróba hitesd el az agyaddal, hogy ezek nem igaziak?? Hogy a túróba legyél elégedett, harmonikus közöttük? Miként tudod bebeszélni magadnak, hogy ezek nem számítanak és az élet szép? Sehogy. Legalábbis én nem tudom rá a választ és nem hallottam olyanról aki megcsinálta volna. Esetleg úgy hogy elmész és pár év múlva újult erővel visszajössz. Vagy ha tényleg az élet többi területén extrém sikereid lennének. Akiknek a könyvét olvassátok, ők azzal foglalkoztak. Ha most is egy kis kis irodában kínlódnának, megvetve egy csapat másik munkatárs által, akkor nem íródott volna meg a könyv.
Amit tudtál megtettél, de az élet nem erről szól. Nem az kell legyen a célod hogy majd talán sikerül magadra erőltetni valamit amit utálsz. Adva van egy képesítésed, amit ezzel a betegséggel párosulva nagyon nehéz megcsinálni, és adva van egy önbizalomhiány amiért félsz másba kezdeni:)
Szerintem nem a legtalálóbb a hasonlatod a fájdalommal, mert neked nem fájdalmad van állandóan, hanem fájdalmad bizonyos szociális közegben! A kutyáddal tök jól elvagy..Miért nem akartál soha állatokat gondozni? Akár állattenyésztésből élni..
Alkalmatlan vagyok az életre?
Állandóan azzal szembesülnél hogy alkalmatlan vagy az életre, hogy mindennapi dolgokat nem tudsz ellátni. És tudod mit mondok? Teljesen igazad van! Abban a közegben így van. Ezen nincs mit szépíteni.
Képzelj el egy skálát. Az egyik végén van az a munka amitől minden szociális fóbiás retteg, pl. házaló ügynök. Becsengetni minden házba és rátukmálni a termékedet idegen emberekre. Vagy csak ügyintéző lenni, meglévő ügyfeleket keresni állandóan. Szerintem iszonyú lenne. Gondolj bele mekkora sikerélményed lenne és ez hogy hatna ki az élet más területein.
Aztán képzeld el a skála másik végét. Pl kutyatenyésztő vagy, ahol egész nap csak simogatod eteted a kicsiket, és néha jön egy vevő akivel nem is te kell beszéljél, hanem a társad. Állandóan dicsérnek, hogy ilyen jól neveltek és ápoltak ezek a kiskutyák. Ez legyen az álom! Olyan munkahely ahol sikeres lehetsz akkor is, ha minden marad így. Persze törekedni kell a gyógyulásra, de gyógyultan is utálnád a sok embert, és gyógyultan is meglenne az a munka amit imádsz. Itt még írtam pár hasonló példát, ha kell kommentben is kérdezhettek.
Melyik vége fele vagy a skálának?
A helyszín kell más legyen
Én ismerkedéskor jöttem rá, hogyha van egy lány, akivel találkozok az utcán, megszólítom, izgulok, nem jön ki túl jól. Elköszön, talán zavartan ad egy facebook címet, ott később nem vesz fel és ennyi.
Ugyanazt a lányt ha meglátom társkeresőn és ott szólítom meg, ott írok rá, látja előnyös képeimet, beszélgetünk, mesélek magamról stb. stb. Akkor nagy annak a valószínűsége, hogy összejövünk és akár szerelmes lesz belém.
A nő ugyanaz, én ugyanaz vagyok, csak a helyszín más!!
Lásd, ha ezeket mondanám élőben, akkor csak figyelnék az előadást és nem jönne át a lényege, így leírva meg azt a visszajelzést szoktam kapni, hogy jókat írok. Én ugyanaz vagyok, szöveg ugyanaz, csak helyszín más!
Biztos vagyok benne hogy ami dolgod van jelenleg a munkahelyen, azt te tökéletesen ellátnád akkor, ha nem lenne ott a fóbiád tárgya: sok ember.
Találd meg a te helyszíned! Ez kell legyen a cél, nem az hogy ábrándozol majd történik benned egy hangos kattogás és akkor ami idegsített az mind közömbös lesz. Ilyen nem fog történni, és nem alapozhatod rá a jövődet.