Temple Grandin

Egy ideje nem írtam bejegyzést, kb. mert már mindent elmondtam amit szerettem volna. Ez a film is az előző gondolatokat erősíti meg.

Egy ízig vérig "különc" emberről szól, aki autista. Ennek ellenére rájön a csodás képességeire, és persze azonosítja a rosszakat és nagyon sokra viszi.

Képekben gondolkodik, valószínűleg nagyon sokszor mi is. A filmben jól be van mutatva a sok viszontagság amin keresztül megy, és az eredmények amit mégis el tud érni.

A film itt található: http://filmvilag.org/go/film/50615 

Érdemes megnézni a tedes videóját is a film után, ahol nagyon sok hasznos dolgot mond: https://www.ted.com/talks/temple_grandin_the_world_needs_all_kinds_of_minds?language=hu

Elgondolkodtató, hogy az ő esetében lényegében mennyire lehet önbizalomról beszélni? Nekem úgy tűnik mintha csak ösztönösen csinálná amit szeret, ami felé motivációt érez, és annyira belefeledkezik, hogy nem gondolkodik olyasmin, hogy vajon sikerül e, vajon mi lesz az eredménye, vajon hogy viszonyulnak hozzá mások. Csak egyszerűen csinálja. Ezt kéne mindannyiunknak.

Feltalálta a saját ölelő gépét, ami lényegében helyettesíti az emberi ölelést, mert az kellemetlen számára. Ilyen alapon lehetne egy olyan szerkentyűt csinálni, ami csökkenti a beérkező túl sok ingert szinte bármilyen helyzetben :)

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

Egy kedves olvasónk osztotta meg velünk a meglátásait az introvertáltak regenerálódásáról:

Utcahosszal vezetnek az introvertáltak.

Mi lehet az, amiben az introvertáltak utcahosszal vezetnek, és nem azonosítják valami negatív tulajdonsággal az emberek? Ráadásul ez behozhatatlan előny. Ez nem más, mint a regenerálódás képessége. Feltételezem, erre szinte mindenki felkapja a fejét. Hát márpedig ezt hogy írhatja bárki? Pedig nincs ebben semmi bökkenő. Itt most teljesen lényegtelen, hogy az adott személy tudja-e magáról hogy introvertált. Egyszerűen ez egy képesség. Sokan állítják, hogy tanulható, de tapasztalom magam körül, hogy nem. Ezt nem tudja senki elsajátítani, ez van, vagy nincs. Ennyi. Ugyanaz mint a nyelv, vagy zene. Vannak, akinek könnyen megy, vannak, akinek nehezebben, de megy, és van akinek nem megy, és nem is fog. Mint tudjuk, mit csinál egy intró, ha társaságban van. Figyel. Érdeklődik. Majd fárad. Aztán elfárad. Kimerül. Hazamegy, áldja a pillanatot, mikor hazaindult. Gondolja magában: jól éreztem magam, de már haza kellett jönnöm. (nem tud arról, hogy intró) Lepihen, egyre jobban érzi magát, végiggondolja mi történt ma. Miután végiggondolta, foglalkozik azzal, amit szeret, végül nem gondol semmire, hanem csak a jelenben van, boldog. Kialussza magát este, majd reggel megy dolgozni. Minden rendben. Igen, most mindenki mondhatja, de hol itt a gond, miért is számít, hogy az intrók jobbak regenerálódásban. Az extróknak nincs is erre szüksége. Jól érzik magukat emberek között. De van egy bökkenő. Egy átlagos extrovertált is elfárad. Főleg a mai száguldó világban. Egyik pillanatról a másikra jönnek a hírek, megosztások, plakátkampányok... Erre nagyon nyíltak. Olyan sebességgel jönnek az infók, hogy ebbe mindenki belefárad, beleég. Olyannyira, hogy ki kell kapcsolni. Majd ha ez sikerült, regenerálódásnak el kell indulni. És akár hiszi bárki, akár nem, ehhez csend kell. És gyakorlat. Nem tudatos gyakorlat. Képességből fakadó gyakorlat. Amiről nem is tud az illető. Ez az intró személy gyerekkorától csiszolja, mert mindig is fáradt a közösségben, és módszerekre, rutinokra volt szüksége, hogy épeszű maradjon. Ez az extróknál nem volt szükséges kidolgozni, mert nagyon ritkán volt nekik igény erre. Mostanáig. Nekik is van egy küszöb, amit ha átlép a bejövő infó, elfáradnak. És innentől jön a negatív kettős spirál: kikapcsolódás végett társaságba megy, ami nem enyhít, csak időlegesen, de ugyanazzal a teltséggel érkezik meg magányába. De ez nem jó érzés, ezért fel a netre, infógyűjtés. Mélyebbre kerülés. Nehezen elalvás, mert nincs regenerálódás előtte, fáradtan ébredés, feldolgozatlan infókkal, és ehhez érkezik a következő reggelen a beszélgetés műsor a rádióból, a csúcsforgalom, egy csomó infó pluszba, meló, konfliktusok. Továbbra is fel akarja dolgozni, és kezd mindent előröl. Kezd kiégni, elképesztő frusztrált lesz, piához nyúl vagy bármely más szenvedélyhez. És ebből nincs kiút. Sajnálom kicsit, hogy ezt kell írnom. De nincs kiút. A legtöbben megtanulnak ezzel együtt élni. De az életük minősége…

Honnan gondolom ezt?

Sokat figyelem a közeli környezetemet, jártam sokat gyülekezetbe. Alig ismerek magamon kívül intrókat. A gyülekezeti alkalmakon mindenki ugyanarról panaszkodott, kimerültség, ingerlékenység, frusztráltság. Imádkoztak Istenhez, Jézushoz, bárkihez, csak enyhüljön már. Ezt néztem kb 4 évig, mire feltűnt, hogy ugyanazokat hallom évek óta. Nem jönnek ki a kollégával, otthon az anyám, a férjem a feleségem milyen gáz… Természetesen fáradtam ezekben az alkalmakban, végül kikoptam. Hallgatták az extrók az extró vezértől az intrók módszereit. Azóta is ugyanazokat panaszkodják. A gyógyuláshoz egyedüllét kellene.

Vannak zseniális misztikusok, pl. a Jezsuiták között, akik egyértelműen intrók voltak. Évszázadok óta írják a megoldást, gyógyírt, de egy extrónak sem sikerült. Ugyan az extrók írnak, beszélnek róla, és hirdetik azt, hogy segít, és csináld ezt vagy azt, de hallatszik, hogy nem hiszik el. Érzem, és tudom is, hogy csak egy intro segíthet, de eddig egy extró sem próbálta meg, azt a bizonyos első lépést sem, hogy elinduljon a gyógyuláson. Túl egyszerű. Befelé figyelni. Nem befelé fordulni, félreértés ne essék. Hanem a legrettenetesebben felgerjesztett kíváncsisággal befelé figyelni. Hallgatni, ellazulni. És Te kedves intró olvasó, gyermekkorod óta képes vagy erre. Ismered magad, mint a tenyeredet, egészségesebb vagy az emberiségnél, sőt lehet teljesen egészséges vagy, csak épp nem tudtál róla. Állj fel, merj egyedül lenni, élvezd. Feltöltődésed után pedig menny, és légy jelen az extróknak, mert szükségük van ránk, nekünk meg rájuk.

Mit gondoltak igaza van?

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

N.P. Eszterrel készítettem interjút, aki megint csak egy másik szemszögből közelíti meg ezt a mi személyiségünket:

1. Szia! Te introvertáltnak vallod magad? Miben nyilvánul ez meg nálad?

Szia András! Köszönöm a lehetőséget a beszélgetésre. Hogy miből lehet tudni, hogy introvertált-e az ember? Nos általában elég jellemző ránk introvertáltakra, hogy a nagyobb társaságok, bulik jellemzően nem a mi világunk. Nekem sem. Egy-két óra után néha úgy érzem, hogy bármit, csak ezt ne! Menekülnék nemcsak a buliból, de még a világból is. Ha színházban kéne szerepet játszanom, akkor talán a pszichológus szerepkör illene legjobban rám, mert én ugyan nem vagyok a társaság központja, de jól tudok kérdezni, és nagyon odafigyelek másokra. Néha túlságosan is. :-P Egyébként szívesen vagyok egyedül, és nemcsak, hogy nem zavar az egyedüllét, de olyankor tudok feltöltődni igazán.  A legkedvesebb foglalatosságom egyébként az olvasás, ami amúgy is egy magányos tevékenység.

2. Mikor tudatosult ez benned? Úgy érzed mindig ilyen voltál?

Gyerekkoromban is ilyen voltam, például mindig csak 1-2 barátom volt egy időben, és ez most is így van. Nagyon korán kiderült egyébként számomra, hogy nem kell összehasonlítgatnom magam az osztály hangos vezéregyéniségeivel, mert ez a viselkedés nem hiba, hanem ez egy személyiségjellemző. Amint megtanultam olvasni, onnantól fogva rettentő sokat olvastam, és szerintem már olyan negyedikes-ötödikes korom körül kezembe akadt olyan könyv, amiből erre rájöttem. De amúgy is érzi az ember, - még ha gyerek is - hogy milyen közegben érzi jól magát, és mikor nem. Számomra általánosban, alsóban a nagyszünet volt a mumus, mert olyankor ki kellett menni az udvarra, és a több száz gyerek, aki ott rohangált, engem nem pihentetett, hanem fárasztott.

3. Milyen előnyöket látsz te ebben? Miben vagy jobb másoknál?

Introvertáltnak lenni jó. J  De ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, szerintem az kell, hogy felismerjük, mi tölt fel, és mi szívja ki az energiáinkat, és ezt az információt tudatosan is alkalmazni az életünk során. Ez amúgy talán fokozottabban érvényes ránk, mint az extrovertáltakra. Fontos, hogy tudjuk, hogy mi pihentet, és mi az, ami meg stresszel. Kicsit olyanok vagyunk, mint a sünik a nagy hidegben. Ha túl közel megyünk a többiekhez, akkor az szúr, ha túl messze, akkor fázunk. Meg kell találnunk az optimális távolságot, ami még melegít, de nem szúr. :)

Persze, egy ideig képes az ember saját beállítottsága ellenében is működni, de az hosszú távon szerintem kimerítő. Minket introvertáltakat a „magányos vadász” típusú szerep általában boldoggá tesz. Amikor gyerek voltam mindig olyan játékokat játszottam, amiben én, a „hősnő” mindenki segítsége nélkül legyőztem az akadályokat. Szerintem többségünk egyedül (vagy egy-két ember társaságában) tud igazán jól elmélyedni mindenféle munkában, sokkal jobban, mint amikor sok ember zizeg körülöttünk. Ez rám is igaz. Ebből következően meglehetősen alapos, aprólékos vagyok. Nincs szükségem feltétlenül sok emberre ahhoz, hogy jól érezzem magam. Többnyire kitartó vagyok, és nem csak akkor, ha van „szurkolótábor” körülöttem. Bár ritkán szoktam fecsegős hangulatba kerülni, noha azért ez is előfordul, de nagyon jó hallgatóság vagyok, érdeklődöm mások iránt, és ezért szívesen mesél nekem mindenki. Ezek szerintem mind összefüggnek az introvertált beállítottsággal.

4. Melyek a rossz tulajdonságaid? Van-e olyan hely, ahol hátránynak éled meg a zárkózottságod?

Anyukám nagyon makacsnak tartott, ami azonban szerintem nem feltétlenül baj.  Én inkább kitartásnak szeretem nevezni.  Ami számomra néha problémát okoz, hogy afféle „lépcsőházi” gondolkodásom van. Azaz egy-egy megfelelő válasz már csak miután elmentem, a lépcsőházban, (vagy a buszon, vagy két nap múlva :-D) jut eszembe. Ugyanakkor, ha felkészülök valamire, akkor különösebb gond nélkül tudok hosszasabban is beszélni egy-egy témáról, akár több embernek is. Kicsit persze izgulok, de ez jó izgulás. Szívesen csinálom. A váratlan helyzetek azok, amikkel nehezebben birkózom meg. Bár most már így a középkorúság felé közeledve ez is egyre könnyebben megy. Régebben sokkal többet stresszeltem magam, de mindenféle technikát kipróbáltam, és rájöttem, hogy ha az ember nem csak arra az egy-két bevált módszerére hagyatkozik, hanem felvesz újakat a „fegyvertárába”, akkor ezek a dolgok is könnyebben mennek. Ezért is kezdtem el egy újabb blogot írni, ahol a stressz és a stresszkezelés témáját igyekszem körbejárni. Ez a blog a http://stressfree.hu

5. Milyen munkát végzel/fogsz végezni? Mi az álmod pénzkereset tekintetében?

Már 5-6 éve rendszeresen meditálok, és nemrégiben elvégeztem a Tan Kapuja Buddhista Főiskolát, ahol - mindenféle más tantárgy mellett-, voltak különféle meditációs óráink is. Ezek alapján, néhány hónapon belül tervezek majd meditációs tanfolyamot indítani, (ami nem buddhista meditáció lesz,) hanem ahol arra helyezem a hangsúlyt, hogy hogyan tudjuk visszaszerezni, és a későbbiekben is megőrizni a nyugodt, békés énünket, illetve hogyan tudjuk a mindennapjainkban a stresszt úgy kezelni, hogy az ne okozzon mindenféle nyavalyát a későbbiekben.

6. A férjedről mit kell tudni? Ő is hozzád hasonló?

A férjemmel 18 éve élünk együtt, ő kifejezetten extrovertált, és szerintem jól kiegészítjük egymást. Amikor hazajön este, standup-ot tart a napi eseményekből, én meg lelkes közönségként hallgatom. Vannak közös barátaink, akikkel rendszeresen találkozunk, de van külön társaságunk is. Ha én akarok időnként a barátnőimmel elmenni este, vagy ő megy el a kollegákkal,  haverokkal beülni valahová, olyankor elengedjük a másikat. A hazásságunk elején még tettünk kísérleteket arra, hogy mindig együtt mentünk mindenhova, de aztán én voltam az, aki ezt beszüntettem. Szerintem jól tettem, mert anno több konfliktusunk is volt belőle, és a mostani felállás sokkal jobban megfelel mind a kettőnknek.  Mondjuk hozzáteszem, hogy bár én szoktam ritkábban bulizni a csajokkal, mégis ő az, aki nyafog, hogy ha időnként egyedül hagyom otthon.  A közös barátainkhoz persze továbbra is együtt megyünk. J

7. Milyenek a barátaid?

Van néhány közelebbi barátnőm, velük gyakrabban találkozom, illetve van még két olyan nagyobb baráti társaság is, akikkel lazább a kapcsolatom, velük nagyjából félévente szoktunk összejönni, viszont olyankor éjszakába nyúlóan is beszélgetünk néha. Noha eddig soha nem jutott eszembe tűnődni azon, hogy a barátnőim vajon extrovertáltak, vagy introvertáltak-e, de most, hogy végiggondoltam, a szorosabb barátnőim inkább extrovertáltak. De ez nem zavar, már nagyon sok éve ismerjük egymást, és jól megvagyunk.

8. Van-e valamilyen problémád amire régóta keresed a megoldást?

A hagyományos orvosi kezelésekről eléggé rossz véleményem van,  - egyrészt édesanyám halálát is egy gyógyszer mellékhatása okozta, másrészt ahogy a környezetemben is látom, a háziorvosok sem állnak többnyire a helyzet magaslatán. Tisztelet a kivételnek. Ezért elkezdtem érdeklődni a különböző természetes egészségmegőrző technikák, természetes gyógymódok iránt. Nagyjából úgy látom, hogy ha valami mással megy az ember az orvoshoz, mint egy egyszerű influenza, akkor jobb, ha nem is teszi, mert könnyen félrekezelhetik. Volt például, hogy megcsípett egy kullancs, szép nagy gyulladás lett a bokámon. A háziorvos felírt rá valami antibiotikumot, de azt mondta, hogy ez nem Lyme kór. Én azért gyanakodtam, és elmentem egy specialistához is, aki vért vett, és kiderült, hogy pedig de, ez Lyme kór, és azt is mondta, hogy eszembe ne jusson beszedni azt, amit a háziorvos írt fel, mert csak ront a helyzeten, a Lyme kór ellen egy másik típusú antibiotikum kell. L Szóval igazából a célom az, hogy megtegyek mindent azért, hogy „működőképes”, egészséges és fitt maradjak, mind testileg, mind szellemileg, nem akarok 60-70 éves koromra már húszféle gyógyszert szedni, mint az idősebbek többsége.

9. Milyen irányba akarsz fejlődni? Mi a jelenlegi következő célod?

A legközelebbi célom most egy újabb képesítés megszerzése, Do-in gyakorlatvezető tanfolyamra járok. Ez is egy távol keleti technika, és szintén az egészségmegőrzést és helyreállítást szolgálja.

10. Mi tetszett ebben a blogban? Miért akartál interjút adni?

Jó témákat vetsz fel a blogban, és érdekesen írsz. Tetszenek a cikkeid, kibomlik belőle egy sajátos, és mégis ismerős világlátás. Szerintem sok ember profitálhat belőle, egyrészt az extrovertáltak számára is érdekes lehet, hogy a világ nemcsak az ő szemszögükből értelmezhető, másrészt nekünk introvertáltaknak is mond új információkat. Úgy tudom, hogy mi kevesebben vagyunk ugyan, mint az extrovertáltak, de szerintem ha mi nem lennénk, akkor az extrovertáltak számára hol lenne meg az az odafigyelő, és értő hallgatóság, akikre meg nekik van szükségük?  :-D

Köszönöm szépen a válaszaid! Sok sikert a céljaid elérésében!

Köszönöm a lehetőséget az interjúra, további sok sikert kívánok! Nagyon jó az irány, így tovább, a blognak pedig hajrá!

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

Régóta gondolkodom ezen, és most ez a blog is megerősített benne.

Minimalista szó jelentése: “A minimalizmus több modern művészeti irányzat (zenei, építészeti, formatervezési, egyéb) összefoglaló neve, amik közös jellemzője, hogy a lehető legkevesebb eszköz és anyaghasználattal igyekeznek létrehozni.”

Ez ideáig ok is, de ha nincsenek tárgyak, akkor mi van? Itt a szerző kicsit kifejtette: http://minimalistavagyok.cafeblog.hu/2016/04/26/ha-nincsenek-targyak-akkor-mi-van-helyette

Hát igen, emberi kapcsolatok, emberi kapcsolatok hátán:) A tökéletes extrovertáltaknak való világ. Ahol ők abszolút feltöltődhetnek.

Én vállalom, hogy nagyon szeretek sok sok tárgyat. Már csak ezt a számítógépet amiről írok, villámgyors SSD memóriával, az utolsó ikonig úgy elrendezve, hogy a hatékonyságot szolgálja.

Szeretek sok régi tárgyat, amik szép emlékeket rejtenek, amik egy letünt korra, emberekre emlékeztetnek. Ők már nem térhetnek vissza. Megőrízték a tárgyak az egész érzést.

Szeretem a földet, a kertet, növényeket, mindent ami fából van. Szeretem a garázst, az autót, a műhelyet.

A hasznos és a dekoratív öltözéket, design tárgyakat. Mindent ami évek óta velem van és megkönnyíti az életemet.

Abban egyetértek, hogy a fölösleges dolgok kidobása abszolút hasznos! Amit nem tudunk felhasználni később sem a céljainkra, az megy a levesbe. De ilyen alapon egy régi rozsdás drót, amiben benne van még az anyag, teljesen hasznos lehet. Mert venni egy újat az idő, és pénz. Nem beszélve arról, hogy a drót kibírt 50 évet, akkor simán lehet jobb minőségű mint az új..

Aminek nem lehet később sem célja, azt ki kell lökni, ez így van.

Én úgy tapasztaltam, hogy kell legyenek részek az egész házban is, amik tárolásra valók. Hamar odapakoljuk amit kell pl. számlák, újságok, olyan dolgok amikkel nem tudjuk mit akarunk kezdeni még, olyan dolgok amik szem előtt kell legyenek stb. Ezen a helyen igenis nagy rumli van. Ha nincs ilyen rész, akkor csak állandó pakolás és takarítás van, vagy pedig sok dolgot felejtünk el.

Ismerek több olyan embert akiknek évtizedek óta kb. így telik a napja: pakolás, főzés, pakolás, mosás, pakolás. Minek rakjam el azt, amit később előveszek újra? Az esetek nagy százalékánál semmi értelme nincs. Csak fontos órák telnek el az életünkből. Számomra elképesztő, hogy valaki 1000 meg 1000-szer végezzen el egy feladatot, és soha ne gondolkozzon el azon: hogy csinálhatnám ezt jobban is?

Olyan részek is kell legyenek a házban, irodában, mindenhol, ahol abszolút rend kell uralkodik. Pl. egy ügyvédnek/orvosnak/igazgatónak az asztala. Eleve egy presztízst sugároz az egész. És sokkal hatékonyabb tud dolgozni, alkotni is. Ha nem így van, akkor meg kb. az ellentétét sugározza az ügyfeleknek. Rendezetlen összevissza ember, aki ilyen igénytelen az egész életében.

Persze emberi kapcsolatok is nagyon fontosak, és akármennyire jó egyedül, szükségesek azok is, csak különböző mértékben.

De hát attól szép a világ, hogy nem vagyunk egyformák.

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

Áhh biztos látják ezt más emberek is, vagy mégsem? :)

http://www.haon.hu/csak-az-introvertalt-emberek-latjak-ezeket-a-rejtett-kepeket-kozejuk-tartozik/3102985

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

Gyakran rá szoktunk állni egy egy dologra és nem bírunk továbblépni. Ez szuper lehet, ha épp egy munkahelyi feladatot kell megoldani, de nagyon káros tud lenni, ha már otthon vagyunk és még mindég azon rágódunk. Nem beszélve sok sok régi eseményről, amin már változtatni sem lehet. Órák napok, hetek telhetnek el ilyen értelmetlen gondolatokkal. Lássuk mit tehetünk ellene.

Miből ered a túlagyalás?

Alapvetően az agy problémák megoldására való. Úgy van összerakva, hogy ha rááll valamire, és addig nem is akar továbblépni, amíg azt meg nem oldja. Régen az őskorban is, ha nem volt élelem keresni kellett. Ha rossz lett az idő, akkor fedezéket találni. Ha meg valaki megbetegedett, akkor gyógyírt a bajára, másképp könnyen elpatkolhatott.

Problémák - agyalás a megoldáson - cselekvés. Ha e szerint éli valaki az életét, neki nem lesz sok gondja a túlzott kattogással.

Alap esetben az agyunk szuperül is működik, ha hagyjuk neki! Realizálja a problémát, és keresi automatikusan a megoldásokat. De mi sokszor nem hagyjuk ezt neki.

Nem keressük a megoldásokat, hanem hárítunk: nem én vagyok a hibás, nem rajtam múlik, nem tehettek semmit. Bombázzuk negatív hiedelmekkel, hogy miért is ne cselekedjen, ha már megvan az út: úgysem vagyok rá képes, úgyse sikerülhet, nincs értelme küzdeni stb.

A természetes folyamatot teljesen lekapcsoljuk, nincs a megoldáson való ötletelés és nincs cselekvés sem. Csak maradnak az értelmetlen agyalások, amikből persze nehéz kikerülni.

Ilyenkor már nem is csak gondolatokról beszélhetünk, hanem ezeknek a hatásairól. Erős érzelmek: bánat, kétségbeesés, harag, tehetetlenség.

Meg persze intenzív testi funkciókról is jöhetnek pl. stressz, szívdobogás, nyálkahártya szárazság, súlyosabb esetben gyomorfájás, álmatlanság, émelygés, hasmenés.

Agyalások típusai:

Hogy jobban fel tudjunk lépni ellenük, szét kell választanunk pár alapvető kategóriát:

1. Konkrét megoldásra váró probléma: erről beszéltem fentebb is, ez a legnagyobb csoport. Lényegében bármit fel lehet így fogni.

2. Események amelyekre nincs hatásunk: ha olyasmin agyalunk amin nem tudunk változtatni pl. alacsony termet. Ezeket majd lentebb látjuk hogyan lehet elterelni, de itt is lehet ötletelni és keresni egy olyan elfoglaltságot (cselekedni), amikor ezt megcáfolhatjuk. Mondjuk összejönni egy magas nővel, vagy kosárlabdában legyőzni magas játékosokat. Ha pedig a világbéke és az ugandai polgárjogi mozgalmak miatt aggódik valaki, akkor dönteni kell: vagy életcél legyen az ártatlanokon való segítés, vagy pedig határozzuk el egykor és mindenkorra, hogy nem aggódunk azon, amin nincs konkrét befolyásunk.

3. Baromságok: ezek olyanok amit mi még mi magunk is teljesen hülyeségnek tartunk. Amikor attól félünk, hogy kifut a tojásleves és nem is raktuk még oda: ) Vagy a múlt miatti régi sérelmek. Teljesen tisztában vagyunk vele, hogy minél többet kattogunk, annál rosszabb érzések öntenek el, de mégis csináljuk.

Mit lehet tenni?

Azzal tisztában kell lenni, hogy csakis mi tudunk tenni ez ellen valamit, senki más. Még a párunk, a pszichológus, a legjobb barátunk sem tudhatja min jár megint az agyunk elalvás előtt.

Magát a folyamatot, a gondolatokat leállítani baromi nehéz. Aki sokat meditál képes lehet rá, de így is azon dolgoknál, ami nagyon felzaklat iszonyú nehéz. Mert mint láttuk érzéseket és konkrét testi reakciókat is le kell állítani és elfeledkezni az egészről.

-Az első és legfontosabb amit fentebb is említettem, hogy magát az agyalást jó irányba kell terelni. Tehát ötletelni és megoldásokat keresni. Ekkor nekünk dolgozik az egész rendszer, ön azonosak leszünk.

-Ha az elején kapod el a gondolatot, akkor sokkal könnyebb megállítani. Ezért fontos figyelni, mikor indul be az egész. Pl. én ha a tényeket nézem a tv2 műsorán, ami manapság kb. csak a gyilkosságokról meg nemi erőszakról szól, akkor elindul csomó negatív gondolat. De ha nem nézem, akkor eszembe sem jut ilyesmi. Te is találd meg azokat az eseményeket, amik elindítják az egészet. Akár le is lehet jegyzetelni.

-A döntéseknek határidőt kell szabni. Végtelenségig lehetne hezitálni minden apró dolgon, de ha azt mondod 5 percem van rá, akkor nem fogsz. Sokszor nem is múlik rajtuk semmi pl. rántottát vagy csirkét egyek ma ebédre. Ezeken csak időtöltés agyalni. Általában a hezitálás is abból ered, mert félünk a rossz döntéstől, pedig nincs rossz, csak amiből tanulni lehet. Nálam mindég van egy kis pénzérme és azt szoktam feldobni, ha valamit nem tudok. Vagy itt van igen nem generátor: http://www.yesnobutton.com/answer.html

-Cselekedj minél többet. Az elfoglalt ember nem fog agyalni. Tenni fog, lesznek feladatai amik kiszorítják a értelmetlenségeket. Bözsike néni a szomszédból hajlamos sokat gondolkozni, azon amin nem kéne, mert Bözsikének van ideje rá.

-Sport mozgás, de abból is az extrémen fárasztó a hatásos. Amikor az agy sem képes másra figyelni már.

-A szenvedélyünket művelni. Ennél jobb figyelem elterelés nem is lehet.

-Fókuszálni azokra a dolgokra, amik örömet okoznak, emberi kapcsolatokra. Itt különösen jól jöhet egy humoros barát ,vagy akárki aki keveset agyal és mindig pörög az élet mellette.

-Megálljt parancsolni hangosan. Ezt nem mindig lehet és nem is mindig jön be, de néha segíthet.

-Kicsit beteges meg extrém példa, de a fájdalom érzés ki tud nagyon rángatni a gondolatokból. És itt nem a vagdosásra gondolok! Legyetek kicsit kreatívabbak:D Egy sima befőttes gumi a kézre vagy érzékenyebb felületekre, nagyon hatásos tud lenni. És olyankor tényleg kevésbé tud az ember az értelmetlen gondolatokra figyelni.

-Nem véletlenül kérdeztem hasonlót a teszten sem. Macskasimogatás, mély sóhajtás:)

-Segíthet ha kicsit győzködöd az agyadat is arról, hogy ennek nincs értelme. Tágabban is szemlélheted az eseményeket mondjuk 5 év múlva mi lesz.

A gond sokszor az, hogy annyira belemélyedünk magába az állapotba, hogy el is felejtjük alkalmazni azokat a módszereket, amikkel kikerülhetünk belőle. De ha rajtakapjuk magunkat többször, akkor idővel javulni fog.

Ti milyen dolgokon szoktatok legtöbbet agyalni?

Tóth Dániel a pszichológus pasi jól elmond itt mindent:

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

A következőkben Strifler Anita, DXN üzletépítő, kávé és MLM blogger mesél magáról, aki elmondása szerint megtalálta az introvertáltaknak való tökéletes munkát. Mivel én is hasonló online munkakörben tevékenykedem, ezért egyet is értek vele. Az ilyen közegekben nagyon otthon érezzük magunkat.

1. Szia! Te introvertáltnak vallod magad? Miben nyilvánul ez meg nálad?

Szia! Örülök az interjúnak és még inkább annak, hogy mindez írásos formában ölt testet. Egyértelműen introvertált vagyok, ez már biztosan kiderült a legelső mondatomnál. :)

Leginkább abban nyilvánul ez meg nálam, hogy rendkívül nehezen veszem fel a fonalat egy ismeretlen, de legalábbis nem mindennapi szituációban. A legapróbb dolgokat is képes vagyok túltervezni, hogy biztosan mindenre felkészülhessek és ne érjen semmi sem váratlanul. Persze még így is előfordul, hogy rögtönöznöm kell.

 2. Mikor tudatosult ez benned? Úgy érzed mindig ilyen voltál?

Húúú, hát már egészen kicsi gyerekkorom óta tudom, hogy én amolyan magamnak való féle vagyok. Nyilván akkor még (3-4 évesen) nem tudtam bekategorizálni magam, de elmesélek egy sztorit, amiből már akkor is egyértelműen látszott, hogy az introvertáltak családját képviselem.

Emlékszem konkrétan egy olyan esetre, mikor unokatesóimmal játszottunk és megszólalt a vezetékes telefon. Akkor még a mobilt hírből sem ismerték. Négyen játszottunk, és amikor csörgött a telefon, a gyereksereg azon versenyzett, hogy ki fogja először felvenni a kagylót, hogy beleszólhasson. Mindenki, kivéve én. A telefonnal azóta sem kerültem nagy barátságba, egyelőre előfizetésből is a létező legkisebb csomagom van, olyan keveset beszélek.

3. Milyen előnyöket látsz te ebben? Miben vagy jobb másoknál?

Fiatalabb koromban (azért most sem vagyok öreg :) ) sokkal nehezebben viseltem, hogy kevésbé tudok beilleszkedni és „normális” lenni. Most már, idén betöltve a harmadik x-et azt mondom, hogy minél idősebb vagyok, annál jobban élvezem és felvállalom, hogy más vagyok. Ez például szerintem nagy előny. A legtöbb ember, ahogy idősödik, úgy fásul be. Én ezzel szemben kinyílok. De ehhez az internetes blogolás is rengeteg erőt és energiát ad.

4. Melyek a rossz tulajdonságaid? Van-e olyan hely, ahol hátránynak éled meg a zárkózottságod?

Rossz tulajdonságiam? Talán kicsit végletes vagyok. Ez persze nem biztos, hogy az introvertáltságból fakad, de kitudja. Például családi közegben egészen „normális”, azaz nyitott tudok lenni. Egy kevésbé ismerős társaságban viszont annyira zárkózottá válok, hogy mások azt hihetik rólam, hogy nem csípem őket. Pedig ez nem igaz, csak egyszerűen nem mindig találom az ajtókilincset a nyitáshoz.

Ha valaki egy ilyen társaságban épp elkap egy csevejre és rákérdez, hogy mi bánt, általában meg szoktam mondani, hogy nincsen semmi gond, csak nehezen kezelem a társasági szituációkat, de senkivel semmi problémám. Ez többnyire bennem is oldja egy kicsit a feszültséget. Viszont, ha valakivel valami bajom van, arról az illető nagyon határozottan szokott tudni. Ebben nem kertelek. :)

5. Milyen munkát végzel/fogsz végezni? Mi az álmod pénzkereset tekintetében?

Jelenleg az introvertáltak álommunkahelyén dolgozom. :) Főállásban és a mellékállásomban is itthonról tevékenykedem. Mindkettőnél természetesen online marketinggel foglalkozom, de annak más-más területeivel.

Másodállásban a DXN-ben vagyok hálózatépítő, kávé és MLM blogger. Hihetetlenül szeretek benne dolgozni, mert ebben az MLM-ben megtaláltam azokat a számításaimat, azt a hátteret, mellyel az introvertáltak is (mint én) tudnak sikeresek lenni. És a siker alatt nem csak az anyagi részét értem, hanem az önmegvalósítási részét is.

Ha valaki szembetalálkozik az MLM-mel szinte majdnem mindig az a reakció, hogy ő bizony nem akarja zaklatni az ismerőseit. Nagyon örülök annak, hogy a DXN-ben nem is kell ilyet csinálni. Sokféle üzletépítési módszerünk van, és mindenki azt alkalmazza, amelyik számára komfortos. Én például a blogolást választottam.

Már 4 éve van jelen az életemben a DXN, annak minden pozitívumaival együtt. Terveim között szerepel, hogy a másodállásom idővel a főállásom legyen. Nem megy egyik napról a másikra, de már látom a fényt az alagút végén és egyre jobb eredményeket érek el. Mint minden vállalkozáshoz, ehhez is idő és kitartás kell.  

6. Mik a tapasztalataid ismerkedés téren?

Sosem voltam nagy ismerkedős ember. Többnyire bele kellett kényszerülnöm egy helyzetbe ahhoz, hogy ismerkedjek. Például suli, munka, ilyesmi, ami nyilvánvalóan kötelező tevékenység.

Ha olyan jött oda hozzám, aki nagyon extrovertált volt, attól még jobban „elmenekültem”. Pasik terén meg pláne igaz ez. Ha valaki nagyon lökni akarta nekem az ismerkedős dumát, annál hamarabb leírta magát nálam. De azért ez nagyon ritka volt. Alapvetően amúgy szeretem a nagydumás embereket, de nem az ismerkedési fázisban.

7. Párkapcsolatjaid hogy alakultak? Jelenleg abban vagy?

Nem sok pasim volt. A jelenlegi párkapcsolatomban több, mint 10 éve vagyok benne. Sok mindenben szeretem a változatosságot, de párkapcsolat terén az érzelmi biztonság számomra az egyik legfontosabb tényező.

8. Milyenek a barátaid?

A barát témával kapcsolatban sosem tudom, mi a jó válasz. Nem tudom, hogy a családomon kívül vannak-e olyan személyek, akikről azt mondhatom, hogy olyan szoros kapcsolatban és annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy az már barátságnak nevezhető.

Sok emberrel jóban vagyok, de ez inkább haveri/ismerősi viszony. Szerintem kicsit túlmisztifikálom a barátság fogalmát, talán ezért nincsenek igazán mély baráti kapcsolataim. Itt a rés a pajzson, ezen kell változtatnom a jövőben.

 9. Van e valamilyen problémád amire régóta keresed a megoldást?

Szerintem ezt az előző kérdésben megfogalmaztam. :) De valóban a társasági kapcsolatok azok, melyeken még sokat kell dolgoznom. Úgy érzem, hogy már elindultam a jó úton, de azért ez egy introvertáltnak nem azonnali változás lesz. Sőt, lehet, hogy nem is hónapokban, hanem inkább években mérhető. De azért igyekszem.

10. Milyen irányba akarsz fejlődni? Mi a jelenlegi legfőbb célod?

Annyira sok minden érdekel a világban, hogy szinte nem tudok lépést tartani saját magammal. Időnként mérhetetlen tudásszomj tör rám. Még nagyon sok jó dolgot szeretnék megtapasztalni az életben, a legkülönfélébb területeken.

Például hangszeren sosem játszottam, de a terveim között szerepel, hogy megtanulok zongorázni. De nagyon szeretnék visszatérni a csillagászathoz is. Földtudományi kutatóként végeztem, csillagász szakirányon az ELTÉ-n, viszont az utóbbi években nagyon eltávolodtam tőle. Mindazok ellenére, hogy próbáltak megtanítani a tudományos gondolkodás elsajátítására, a spirituális világ legalább ennyire érdekel és szeretnék ezen a téren is továbbfejlődni.

Alkalmazotti fizetés mellett, napi 8-10 órás munkával ezt egészen biztosan nem fogom tudni megvalósítani. Ezért kezdtem a DXN-ben hálózatot építeni. Mindenkit bátorítani tudok arra, hogy merjen belevágni MLM-be (megbízható, tisztességes MLM-be). Ha megtalálod azt az MLM céget, amelynek az üzletpolitikájával azonosulni tudsz, hidd el, az nem csak a pénztárcádnak, de a jellemednek is hihetetlenül jót tesz.

11. Mi tetszett ebben a blogban? Miért akartál interjút adni?

Először, mikor rátaláltam a blogodra, rögtön tudtam, hogy ez a téma nekem szól. Annyira jó olvasni és fellélegezni közben, hogy nem csak egyedül vagyok a problémáimmal. Jó az a tudat is, hogy többen vagyunk introvertáltak, mint gondoltam.

Nyilván mi, introvertáltak is igyekszünk változni, kicsit extrovertáltabbá válni, hogy könnyebb legyen az életünk. De alapvetően valószínűleg mindig kicsit visszahúzódóbbak leszünk, mindig kicsit nehezebben fogunk megnyílni. De fontos, hogy merjünk változtatni és kezünkbe venni a sorsunkat.

Örülök annak, hogy a blogod foglalkozik ezzel a témával és a cikkeken, hozzászólásokon keresztül mindannyian kicsit hozzátehetünk egymás fejlődéséhez. Bízom abban, hogy az interjúm által kicsit hozzásegíthettem ahhoz, hogy az introvertáltak is merjenek belevágni olyan dolgokba, amik látszólag nagyon kívül esnek a komfortzónájukon.

Köszönöm szépen a válaszaid! Sok sikert a céljaid elérésében!

Én is köszönöm az interjút. :) Kívánok sok-sok látogatót a blogodra. Biztos vagyok benne, hogy még számos hasznos cikket fogunk olvasni tőled. Sok sikert kívánok, csak így tovább!

Én is csak arra bíztathatok mindenkit, aki teheti kezdjen bele hasonló dolgokba, akár mellékesen is. Veszíteni nincs mit, a legrosszabb ami történhet, hogy tapasztalatokkal gazdagodunk.

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak

21-dik században élünk, a tudósok már megvizsgáltak kb. mindent. Nem létezik az a téma, amiről ne végeztek volna rengeteg kísérletet és ne lenne feljegyezve minden mozdulata annak az embernek, aki magas szinten műveli az adott ágat.

Nem kivétel ez alól a női vonzalom sem. Rengeteg féle kísérletet végeztek már, és ki vannak vesézve teljesen a nőknél sikeres emberek.

Most arról a vonzalomról beszélek, ami feltételezi, hogy szexuálisan is kívánjuk a másikat. Létezik olyan is, hogy valaki jól érzi magát a másikkal, és szeretné újra látni, de szexuális partnerként még sose tekintett rá.

Hogy megy ez az állatvilágban?

Az állatvilágban ki a vonzó? Akinek szebb a tollazata, külseje, szebben énekel, erősebb fészket rak, győztesként kerül ki a többi hím közül stb. Itt ugye, mivel az állatoknak nincs tudatuk, ezért nagy hangsúlya van a külsőnek és a veleszületett genetikának.

-Ugye hogy tetszem neked?

Az embereknél képbe jön a tudat. Richard Dawkins az önző gén című könyve óta tudjuk, hogy ez nagyban meghatározza az egyének motivációit, és sikerességét is. A mémek teljesen felül is írhatják a genetikát.

Gondoljunk csak egy depressziós emberre, aki öngyilkos lesz. Az ő életében abszolút háttérbe szorulhat, az arca szimmetriája, vagy az, hogy könnyen izmosodó alkat lenne, ha sportolna.

És gondoljunk itt az öreg, elhízott milliárdosokra is, akik a befolyásuk által sokkal többet érnek el, mintha nagy izmokat növesztenének.

A tudat és a mémek hatalma miatt nem boldogul a nőkkel sok olyan ember, akinek erre semmi oka nem lenne. Mivel az élet többi területein nagyon sikeres.

Manapság a mémek, felülírták a legalapvetőbb átörökítési ingert is. Hány meg hány nő nem vállal gyereket.

A vonzalom ténye is felülíródhat, gondoljunk itt csak az érdek házasságokra. Vagy akár olyan esetekre, amikor abszolút tudatosan dönt úgy a nő, hogy kapcsolatot kezd azzal, akihez nem vonzódik, de anyailag támogatja. És majd megcsalja azzal, akihez vonzódik is.

Mi alapján választunk társat?

Ha a tudatot és a mémeket kivesszük a dologból, akkor biológiai szempontból két tényező a fontos: az életben maradási és az átörökítési értékek.

A férfiak inkább az átörökítési értékek alapján választanak part. Tehát a nő egészséges kell legyen, szimmetrikus arcú, formás testű. Mivel így a legvalószínűbb, hogy majd egészséges gyereket szül 9 hónap múlva. Nekünk ez az elsődleges, hogy megfelelő utódot szüljön, nem szempont az, hogy megvédjen valamitől.

A nők viszont inkább az életben maradási értékeket keresik. Azért, mert ők a terhesség ideje alatt esendőbbek, több gondoskodást igényelnek. Ilyen érték lehet a klasszikus anyagi biztonság, de akár a stílusérzék, jó humor is. Miért? Mert a jó öltözet szintén azt kommunikálja, hogy a viselője megfelelő készletekhez jut hozzá, a humor pedig egy olyan evolúciós tényező ami pozitív érzéseket generál, és aki pozitív érzéseket generál a körülötte levőkben, azt jobban támogathatják, tehát nagyobb esélye van a túlélésre.

Minkét nem felméri a másik felet, és az eredmény érzelmileg tudatosul, ennek következtében úgy érzik hogy közelebb akarnak kerülni a másik félhez, tehát vonzódnak.

A nőkben kialakul ez az érzelem és sokszor ehhez társítják később a gondolatokat. Ezért is hatástalan logikával megmagyarázni nekik valamit. Ők sem tudják logikával megmagyarázni maguknak, hogy mit miért tesznek. Egyik nőt sem lehet úgy meggyőzni, hogy figyelj, látod jól nézek ki, és pénzem is van, tehát biztosan majd boldog leszel mellettem. Ezt ő kell érezze vonzalom formájában.

Pont ahogy minket férfiakat sem lehet úgy meggyőzni, hogy figyelj, én elszánt vagyok és diétázom, tehát majd később fogok úgy kinézni, ami bejön neked be fog jönni.

Nem logikai alapon kell meggyőzni a lányokat, hanem megfelelő értékeket kommunikálva.

Ha a mémeket is belevesszük, akkor láthatjuk hogy alapvetően ezek az értékek még mindég megmaradtak. Tehát most is a nők az erőt és a biztonságot keresik. Csak másban nyilvánul ez meg, a fizikai erő kicsit háttérbe szorult és jobban előtérbe kerültek az anyagiak pl. hatalom, szociális készségek.

Ez utóbbinak nagyon fontos szerepe lett, mivel egyszerűen ha valaki gazdag jóképű, de egy társaságban beszólnak a barátnőjének és nem tudja megvédeni, akkor ő nem lesz vonzó senki szemében sem. Ezért is mondom, hogy egy introvertáltnak nem való a nagy társaságokban történő ismerkedés.

Azt is meg kell említeni, hogy régen sok ezer even át törzsekben éltünk, a legvonzóbb férfi a törzsfőnök volt. Ő rendelkezett a legnagyobb életben maradási értékkel. És fontos itt kiemelni: a törzsfőnök mindég a társai függvényében főnök! Vagyis ha nincs már törzs, akkor az a törzsfőnök, aki úgy viselkedik mintha törzsfőnök lenne.Tehát domináns, magabiztos, nyugodt természetű, akár humoros stb. 

Minden tanulható

Ezt is meg lehet tanulni. Ahogy megtanulhat valaki jól öltözködni, pedig nem született sok stílusérzékkel, és megtanulhat vicces lenni, pedig régen sose viccelődött, a vonzó kommunikáció is tanulható.

Már csak azért is hihető ez az egész, mert az ellenkezője is nyilvánvalóan működik. Amikor egy jómódú, külsőre átlagos férfi nem talál párt, akkor ő rosszul kommunikál. Nincs rá egy bélyeg sütve, sem elátkozva, egyszerűen olyan stílust használ, ami ellentétes azokkal az értékekkel, amiket egy nő keres a férfiban.

Tehát kell legyen jó kommunikáció is, amivel megmagyarázható, hogy miért lehet népszerű a nőknél az, akinek pedig átlagon aluli a külseje és az anyagi háttere.

Ha meg erre azt mondja valaki hogy igen, de a nőknél tanúsított magabiztosságot hogy lehet megtanulni? Akkor erre is lehet válasz, hogy mindenhol a kezdő bizonytalan, a profi pedig magabiztos. Gyakorlással és sikerélményekkel ez is el fog jönni.

Ami itt segítségünkre lesz az a pszichológiából ismert Halo effektus. Ez az a jelenség, amikor egy emberről kialakult, pozitív első benyomáshoz, további pozitív tulajdonságokat rendelünk.

Ha további információk érdekelnek a témáról, akkor kattints ide!

Bár nem mind igaz rám, de nagyon jól össze vannak itt szedve itt a gondolatok. Ilyen cikket is csak egy nő tud írni, aki tényleg megéli ezeket a velejéig :) Lehet már olvasátok, de mindenképp hasznosnak tartom megosztani Forrás: http://thesense.co/thoughts-hey-im-an-introvert/ 

• "Nem vagyunk depressziósak, félénkek, undokok, vagy antiszociálisak – a legtöbbünk legalább is. Azok vagyunk, akik vagyunk, nem kell többet beleképzelni.
• Ha folyamatosan mély vízbe dobnak, mielőtt energiát gyűjthettünk volna előtte, vagy olyan környezetben kell léteznünk, ahol nem értenek meg minket, komoly szorongásos betegségeket, pánikrohamokat, vagy egyéb fizikai tüneket is kifejleszthetünk.
• Nem mindegyikünk otthon ülő típus, van aki rendkívül társaságkedvelő (mint például én is), csak gyakorlás kérdése. Rá kell kényszerítenünk magunkat, hogy elhagyjuk a lakást, csak hogy elkerüljük, hogy a könyv összes kifogását felsoroljuk ennek elkerülése érdekében. Veszélyes spirál ez, ami könnyen beszippant, van aki azért nem hagyja el a kuckóját, mert már teljesen elszokott tőle, és azért szokott el tőle, mert soha nem indul el.
• Túlgondolunk és túlanalizálunk sok mindent, mert túl sok időt töltünk el a fejünkben.
• Megfigyelők vagyunk. Felmérjük az új szituációkat és embereket, akkor kezdünk interakcióba lépni, ha már mindent helyére tettünk a fejünkben. Általánosságban csak akkor vagyunk elemünkben, ha minden otthonos és jól ismert.
• Néha nagyon csendesek vagyunk. Nem azért, mert rossz kedvünk, vagy valami problémánk van. Valaki mellett csendben lenni a komfort legmélyebb szintje számunkra. Ne piszkálj, vagy csinálj viccet belőlünk, emiatt kell mindenféle kitalált fejfájással és egyéb kifogásokkal előjönnünk minden alkalommal. A csend jó dolog, rendben?
• Néha viszont imádunk beszélni. Sokat. Ez azt jelenti, hogy biztonságban érezzük magunkat körülötted.
• Ha megnyílunk neked, és te vagy nem hallgatsz meg, vagy kritizálsz, akkor nagy eséllyel egy életre elvágtad magad nálunk. Ha nem tudunk megnyílni neked, mert nem hallgatsz meg, vagy nem érdekel, akkor még inkább. Kizárólag őszinte, valódi, mély, és egyenrangú felekből álló emberi kapcsolatokra van szükségünk.
• Mindegy mennyire szeretünk, vagy mennyire állsz közel hozzánk, szükségünk van melletted sok egyedüllétre. Feltöltődni.
• Néha látszólag minden ok nélkül mondunk le programokat, mert nem érezzük úgy, hogy lenne elég energiánk megbirkózni a dolog szociális részével. Ne vedd magadra.
• Szeretjük rugalmasra hagyni a terveinket, mert lehet abban a pillanatban jól érezzük magunkat, de a megbeszélt időben nem lesz kedvünk emberekhez. Viszont ha nem fixálunk valamit, akkor tuti hogy a végén lemondunk mindent, 22-es csapdája.
• Néha úgy teszünk, mintha baromi elfoglaltak lennénk, és virágzó szociális életünk lenne, mert úgy érezzük, hogy csak így tudunk beilleszkedni egy extrovertáltak uralta világba. Kevesek értenek meg minket, vagy veszik a fáradságot, hogy kicsalogassanak a csigaházból.
• Gyűlöljük a fecsegést. Felnézünk azokra, akik képesek fenntartani egy beszélgetést a semmiről, mert nekünk ez hihetetlenül stresszes és nagyon hamar leszívja az energiánkat.
• Azonban képesek vagyunk három órán keresztül beszélgetni űrhajókról, politikáról, halálról, ufókról, vagy az élet értelméről gond nélkül. Szeretünk mélyre menni.
• Valószínűleg ez az oka, hogy apró körben mozgunk. Nincs millió ismerősünk, nem pacsi-puszizunk 25 emberrel, ha belépünk egy terembe, kizárólag olyanokkal töltjük az időnket, akiket tényleg kedvelünk.
• A legnagyobb rémálmunk azok az emberek, akik kizárólag csak magukról tudnak beszélni, és senki másnak nem adnak teret a beszélgetésben. Akik mindig közbevágnak, túllicitálják a történeteidet, és soha nem hallgatnak meg, vagy kérdeznek bármit. Öt perc egy ilyennel, és pirosan villog az akkunk.
• Nem vagyunk túl jók a kapcsolattartásban. Ha szükséged van ránk, akkor mindig ott leszünk, de nem várd hogy konzisztensek legyünk. Nem kedvelünk kevésbé, mert eltűntünk három hétre, csak szükségünk volt erre az időre.
• Néha beszélünk, csak hogy megtöltsük a kellemetlen csendeket. Ostoba, oda nem való, vagy kínos dolgokat mondunk, utána pedig annyira szégyelljük magunkat, hogy megesküszünk, hogy soha többet nem fogunk megszólalni.
• Ha elkerülhető, akkor nem beszélünk magunkról olyanoknak, akiket nem ismerünk. Ha nagyon muszáj, akkor inkább viccet csinálunk belőle.
• Nyilvános helyen beszélni, vagy egy komplett terem teljes figyelmét élvezni a rémálmunk.
• Utáljuk a telefonbeszélgetéseket. Pont annyira hirtelen és kellemes, mintha egy hátba rúgással leküldenének egy szikláról az óceánba. Öt másodperc alatt kell teljes szociális készültségbe kerülni, és néha ez öt óra alatt sem sikerül.
• Az első randik állásinterjúk borral. Napokig izgatottan várjuk, aztán aznap tízszer meggondoljuk, hogy lemondjuk-e. Nem maradhatnánk inkább ágyban?
• Szeretünk smsezni, általánosságban jobbak vagyunk írásban. Az extrovertek utálják a kommunikáció ezen formáját, mert annyira személytelen, de mi imádjuk, mert van lehetőségünk megrágni és kiköpni. Egy vakrandi előtt remek útja, hogy megtudd egyáltalán van-e értelme valakire pazarolni az energiád, elkerülve a horrorfilmbe illő élményeket.
• A párkapcsolati célunk szimplán az, hogy találjunk valakit, aki megérti, hogy egyedül kell hagyniuk minket. Legyünk együtt egyedül!
• Ha velünk jársz, akkor a komfortos magányunkkal kelsz konkurenciaharcba. Ha sok időt töltünk veled, azt jelenti, hogy legalább annyira szeretünk, mint a magunkkal eltöltött időnket, ami nagy dolog!
• Nagyon szeretnénk spontának lenni, és kalandokra indulni, de nem igazán jutunk el idáig soha, ahhoz el kéne hagynunk a komfortzónánkat. Szóval imádunk és értékelünk mindenkit, aki kalandokra visz minket.
• Lemondani programokat, vagy érezni az örömöt egy más által lemondott program miatt a mi drogunk.
• Hajlamosak vagyunk szarkasztikusnak lenni. Ez a mi módszerünk arra, hogy kartávolságban tartsuk az embereket.
• Nem bírjuk elviselni a felesleges fizikai kontaktust. Ha még nem tartunk ott, vagy nem tudod, hogy ott tartunk-e, ne nyúlj hozzánk. A személyes terünk szent.
• Nem vagyunk hajlandóak elviselni grandiózusan mű embereket. Hangos, idegesítő, ijesztően vidám, kösz nem. Nem kérünk maciölelést, és műmosollyal előadott bókokat, ezekkel te leszel az ősellenségünk.
• Igyekszünk elkerülni a hangos embereket, úgy ahogy vannak. Annyira interzív a jelenlétük, hogy minden energiát elhasználtak a teremben.
• Valószínűleg nem fogunk olyan munkákban kikötni, ahol emberekkel kell foglalkoznunk. Ezen kívül jó ötlet, ha semmi ilyesmire nem kényszerítetek minket – szarok vagyunk benne, és egyszerre érezzük magunkat szorongó roncsnak és kudarcnak. (Köszi, szülők)
• Gyermekkénk valószínűleg a legboldogabb élményeink azok voltak, amikor egyedül hagytak az üres házban.
• Rettegünk a nyilvános megaláztatástól. Nem tudunk röhögni magunkon, addig fogjuk a fejünkben vissza- és visszajátszani, amíg meg nem őrülünk.
• Nehezünkre esnek az olyan mindennapi dolgok, mint kaját rendelni az étteremben, vagy felhívni a telefonszolgáltatót, úgyhogy előtte mindig elpróbáljuk a fejünkben, hogy mit akarunk mondani.
• Mindig kétélű gondolatokkal küzdünk. Szeretnénk barátokat, és hogy meghívjanak mindenhova, de aztán nem akarunk elmenni. Néha magányosak vagyunk, de csak olyanokat szeretnénk magunk körül, akiket szeretünk, viszont ők is menjenek inkább haza egy idő után. UGH!

Állítólag csak a népesség 25%-a introvertált, így nem igazán tesznek erőfeszítéseket arra, hogy megértsék ezt a fenomenont. Furán vagyunk titulálva, és azt mondják, hogy szimplán csak ki kéne másznunk a csigaházból, és a mindig zsizsegő extrovertáltakkal szocializálódni. Ez nyilván nem így működik. Kérlek vegyétek tudomásul a létezésünket, és legyetek velünk türelmesek. Szerető, okos, vidám emberek vegyunk, amire rájöhetsz, amikor megismersz minket. Ezen kívül rendkívül hűségesek és ragaszkodóak vagyunk, mert megválogatjuk, hogy kit engedünk közel magunkhoz. Üdv a kis világunkban!"

Ismerkedési Kalauz Introvertált Férfiaknak